Képpraxisok 2 | SORSKÉRDÉSEK | Lukáts Andor videóinstallációja

A színész, rendező, a magyar színházi élet egyik legsokoldalúbb alakja, számos nagy sikerű film főszereplője ezúttal ismét a képzőművészet területére látogat. Videóinstallációja hét életkoron keresztül, különböző nemű, különféle sorsú hétköznapi emberek mindannyiunkat megszólító történeteiről mesél. Milyen kérdések foglalkoztatnak egy óvodás kislányt, egy fiatal apácát vagy egy hatvanéves orvost? Hogy látja a jövőt egy állami gondozásban élő kamasz és egy háromgyerekes elvált édesapa? Összegzés, újrakezdés, reményvesztettség, hit. Több mint látnivaló – lehet, hogy kimondja bármelyikünk megélt sorskérdését.

Lukáts Andor 1943-ban született Kaposváron. Színészi pályája szokatlan módon indult: először lakatosként dolgozott a kaposvári Mélyfúró Vállalatnál, a Ganz-MÁVAG-nál, majd a Magyar Néphadsereg tiszti házának dekoratőre volt. Amatőr színészként először a Pinceszínházban mutatkozott be, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze, színésze, végül rendezője lett. Két évtizedet töltött itt, meghatározó élmény volt számára a színház szellemisége, itt ismerte meg azokat a művészeket, akik egész életére nagyon erős hatással voltak. 1994 és 2008 között a budapesti Katona József Színház tagja, ahol megrendezte a színház történetének – 20 évig játszott – legnagyobb szériában futó darabját, a Portugált. 2008-ban megalapította a Sanyi és Aranka Színházat, ebben a műhelyben valósította meg mindazt, amit a színházról és a színészetről gondol, és afféle „mindenesként” vitte a színház dolgait: pályázatot írt, világított, játszott és rendezett.

Filmszínészként és filmrendezőként is kimagasló eredményeket ért el. Száznál is több filmben játszott, többet ő maga rendezett. Egyik legemlékezetesebb alakítását a Xantus János által rendezett Eszkimó asszony fázik című filmben, egy süketnéma férj szerepében nyújtotta. 1980-ban rendezte első filmjét (Alagút), melynek egyben szövegkönyvírója is volt, de filmre vitte a Katona József Színházban nagy sikert arató Portugált is. Több forgatókönyvet jegyez, melyek még megvalósulásra várnak, ezek között katasztrófafilm és tengeralattjárón játszódó történet is van.

Sokoldalúsága és a műfajok közötti kísérletező kedve már fiatalon megmutatkozott. 2001-ben híres osztrák személyiségekről készített egész alakos, fotó alapú sziluettképeket, a sorozatot Bécsben mutatták be. 2008-ban a Budapest Transzfer Nemzetközi Irodalmi Fesztivál keretében kortárs művészekről, húsz magyar íróról és költőről alkotott sziluettképet. Fotóiból a Petőfi Irodalmi Múzeum, a FUGA Építészeti Központ, legutóbb pedig a szombathelyi Weöres Sándor Színház rendezett kiállítást. A kilencvenes évek második felében több alkalommal megszervezte a Világ Csendjének nevezett néma összejövetelt, azzal a szándékkal, hogy ráirányítsa a figyelmet a mai világ zajos rohanására. Jelenleg a Fészek Művészklub alelnökeként segíti az intézmény működését. A filmvásznon a nemrégiben bemutatásra került Akik maradtak c. film mellett hamarosan Leila Jordi Nagypapa c. diplomafilmjében és Horváth Lili Felkészülés meghatározhatatlan ideig történő együttlétre c. filmjében láthatjuk majd.

„A szolgája vagyok annak, ami váratlanul eszembe jut” – vallja magáról. Munkásságát számos díjjal honorálták: 1985-ben Jászai Mari-díjat, 1997-ben Érdemes Művész kitüntetést, 2006-ban Kossuth-díjat kapott sokoldalú művészi pályája, a filmekben és színházi alkotásokban nyújtott kiváló alakításainak elismeréseként.