Karátson Gábor (1935–2015), a festő, író, filozófus, műfordító, művészetpedagógus, a szenvedélyes környezetvédő, a Duna Kör tagja. Nagy formátumú, szuverén egyéniségének kisugárzása csak barátainak, ismerőseinek körében hatott. Jellegzetes alakját, vékony pánttal megkötött hajviseletét felidézi a mulandó emlékezet, de képzőművészeti és irodalmi munkásságának ismerete alig nő túl tisztelőinek szűk rétegén. Tanítványok nélküli mester volt, noha számos elméleti munkában értekezett a festészet történetéről, technikai megoldásairól, elméletről és gyakorlatról (Miért fest az ember?, 1970; A festés mestersége, 1971; Hármaskép, 1975). A régi, csodált mesterek elemzésétől kezdve bemutatta 20. század számára is nagy példaképeit: Grünewaldtól és Leonardótól Paul Kleeig, Vajda Lajosig tárta fel izgalmasan az alkotók motivációit, a színek és formák mögött megbúvó gondolati rétegeket. Lefordította a kínai bölcselet két alapművét, a Tao te kinget (1990) és a Ji kinget (2003), de a Bauhaus festőtanárainak alapműveit is: Johannes Itten A színek művészete című könyvét (1978) és Paul Klee Pedagógiai vázlatkönyvét (1980).
Úgy írt, ahogy festett: élményszerűen, színesen, részletgazdagon. Örökségnek ott volt a festő nagyapa, Olgyai Viktor, akinek művei és a hagyatékában maradt keleti metszetek, képek meghatározták Karátson érdeklődését a festészet és az orientalista kultúra iránt. Az ELTE forradalmi bizottságának tagjaként 1956 után börtönbe került, és esélye sem maradt a felsőfokú tanulmányok folytatására, így mindent, a festészetet is autodidakta módon sajátította el. Kiállításunkon bemutatjuk a festő indulását, a fotórealista látásmód és az ötvenes évek végén jelentkező magyar pályatársak szürnaturalista technikájának együtthatásában keletkező, intim hangulatú festményeit: portrékat, csendéleteket, tájképeket. Képalkotói stílusában 1968–74 között következett be változás, ami egyben tematikai újdonságot is hozott: érdeklődése a bibliai és a történelmi témák felé fordult. A régmúlt történelmének megidézése vezetett a jelenkor eseményeit feldolgozó utolsó festői képciklus megalkotásához (1975–1996): egy tetszőlegesen kiválasztott újságfotó alapján készített rajzvázlatot, majd ebből festményt. VI. Pál pápa, Björn Borg, Mitterand, Cicciolina és más hírességek absztrakciója így került a rövid életű újsághír reprodukciójából a művészetbe. Grafikusi életműve párhuzamos a festőivel, nagyszámú Biblia-illusztrációin kívül Goethe munkái is megihlették. Ez utóbbiból mutatjuk be a Faust I. és II. kötetéhez készített, 64 színes akvarellből álló sorozatát.
Bízunk abban, hogy kiállításunk ráirányítja a figyelmet erre a sokoldalú, színes, szabadelvű egyéniségre és morálisan megingathatatlan, következetes életutat építő művészre, akit nem késő felfedezni.
Kurátorok: Bellák Gábor és Mayer Marianna