A Műcsarnok reprezentatív tárlattal tiszteleg a kortárs magyar kulturális plakátművészet egyik legmeghatározóbb, iskolateremtő alakja, Árendás József előtt. A kiállítás aktualitását a művész 80. születésnapja adja, amely kiváló alkalom a gazdag életmű összegzésére és rendszerezésére, valamint arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a kulturális plakát műfajának különleges értékeire.
A tárlat a „sűrített retrospektív” elméletére épül: nem a teljességre törekszik, hanem a művész alkotói DNS-ét, stílusfejlődését és főbb tematikáit mutatja be. A válogatás a legmeghatározóbb korszakokat sűríti egyetlen, vizuálisan és tartalmában is intenzív ívbe. A műcsoportok a pályaképből kiemelkedő három fő téma köré szerveződnek: az 1970-es évek nosztalgiát keltő moziplakátjai; az 1983-tól induló színházi plakátok korszaka és drámaisága; valamint az utóbbi évtizedek úgynevezett szerzői vagy autonóm plakátjai, amelyek már a tisztán művészi üzenetre koncentrálnak.
A kiállítás az életmű olyan alapértékeit állítja fókuszba, mint az intellektuális humor, a fanyar irónia, a szókimondó képi metaforák, az erős atmoszférateremtés, vagy a szellemes asszociációk. Külön figyelmet szentel a mai tervezőgrafikában már ritka kincsnek számító manuális, rajzi tehetségnek, vagy az offline és a digitális technika eszközeit ötvöző művészi attitűdnek, ezért a plakátok mellett a rajzok is szerepet kapnak a térben. A tárlat nemcsak a művész munkásságát szemlélteti, hanem a műfaj történetéről és változásairól is mesél: utcai hirdetőoszlop beemelésével is megidézi a plakátok eredeti hordozóját és közegét.
Árendás József munkássága kiváló példa arra, hogy a digitális kor automatizmusai ellenére a mély gondolatiság, a szellemesség és a magas szintű grafikai megformálás hogyan emelheti a plakátot az autonóm művészet szintjére. Tárlata nem pusztán egy pálya állomásait rögzíti, hanem a kulturális plakát műfajának múlandó, mégis örök értékeit is ünnepli.
Garami Gréta, a kiállítás kurátora