A kiállítás a 19. század utolsó harmadától világszerte kibontakozó, a közép-európai országokban is virágzó életreform-mozgalmat, illetve annak a korabeli művészetekre gyakorolt hatását mutatja be. Az elnevezés (Lebensreform, life-style reform) azoknak a „fin de siècle” időszakában virágkorukat élő modernizációkritikai mozgalmaknak a nemzetközi összefoglaló elnevezése, amelyek közös jellemzője a természethez való visszatérés, az öngyógyítás, valamint az elveszett kozmikus teljesség és a spiritualitás keresése. Ezek a mozgalmak (a kertváros-építő, földreform-, antialkoholista, továbbá vegetáriánus, természetgyógyászati, testkultúra-, illetve az ezekhez kapcsolódó különböző új vallásos, társadalomreformer és művészeti törekvések) ember és természet, ember és munka, ember és Isten kapcsolatát a „menekülés a városból” civilizációkritikai jelszavával összehangoló, sokszínű, gyakran egymással is vitázó együttesét alkotják.
A Monarchia nagyvárosaiban – Bécsben, Prágában és Budapesten – ekkoriban megjelenő új értelmiség neves képviselői, fiatal írók, képzőművészek, zeneszerzők, filozófusok, természet- és társadalomtudósok gyakran maguk is követői, sőt terjesztői a korabeli divatos önreformtörekvéseknek, a vegetarianizmusnak, a természetgyógyászatnak, a testkultúra-mozgalomnak és az azokhoz kapcsolódó különböző ezoterikus, gnosztikus üdvtanoknak és társadalmi utópiáknak. Ebből kiindulva, a mozgalom különböző irányzatainak bemutatása mellett a kiállítás kitekint a kor alkotóművészeinek az életreform-mozgalmakhoz fűződő „rejtett”, eddig részben feltáratlan kapcsolatára is: egyrészt az irányzatok különféle közösségeiben, illetve szellemi, vallási, spirituális, társadalmi reformmozgalmaiban betöltött aktív szerepükre, másrészt az innen érkező hatásra, amely műveikben, életmódjukban és világfelfogásukban is megnyilvánult. A Műcsarnok kiállítása a magyar közönség elől eddig rejtett történeteket tár fel.
A 20. század első évtizedeiben virágkorukat élő életreform-mozgalmak eszmei és életviteli elemei később újra feltűnnek majd a „hatvannyolcas mozgalmak”, majd a „New Age” nyomán kibontakozó vallási, politikai, gazdasági reformelképzelésekben, valamint kortárs művészeti irányzatokban is. Ösztönzőleg hatottak többek között a szabad testmozgást biztosító, sportos öltözet népszerűvé válására, a fitneszmozgalom, a vegetáriánus étkezés, a biogazdálkodás és a reformkonyha, az ökológiai mozgalmak vagy a természetgyógyászat jelenkori szemléletére. De közvetett hatásuk tetten érhető a mai nyugati gondolkodásformák és hétköznapi életvezetési gyakorlatok számos elemében. Például a különböző keleti vallások és küzdősportok, az antropozófia és az ezotéria egyéb irányzatainak térhódításában, a kertvárosi és a természetközeli lakókörnyezet kialakításában, továbbá az egyenrangú kapcsolatokat hangsúlyozó közösségi élet és a gyermekközpontú nevelés mai megnyilvánulásaiban is.
A kiállítás az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet Történeti, Elméleti és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoport és a Neveléstudományi Doktori Iskolával együttműködve jött létre.
Pressing Lajos megnyitó beszéde
TÁRLATVEZETÉSEK a Rejtett történetek kiállításon: