A kor falán | Kulinyi István naplója

„Tudom, hogy a mű­vé­szet meg­vál­toz­tat­hat­ja az éle­te­ket – meg­vál­toz­tat­ta az enyé­met – és re­mé­lem, hogy a mű­vé­szet a vi­lá­got is meg­vál­toz­tat­hat­ja.” (Vin­cent Na­mat­ji­ra)

Ku­li­nyi Ist­ván 1945-ben szü­le­tett, ta­nul­má­nya­it a Kép­ző­mű­vé­sze­ti­nél ak­ko­ri­ban jóval sza­ba­dabb gon­dol­ko­dá­sú Ipar­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán foly­tat­ta 1968 és 1973 kö­zött. A Bau­ha­us szel­le­mi­sé­gé­hez kö­ze­lebb álló ok­ta­tás a szé­les­kö­rű mű­vé­sze­ti al­ko­tó­te­vé­keny­ség át­fo­gó, uni­ver­zá­lis ér­tel­me­zé­sek­re adott le­he­tő­sé­get, ame­lyek pá­lyá­ja során a világ je­len­sé­ge­i­re ér­zé­keny, azok­ra ref­lek­tá­ló, prob­lé­ma­fel­is­me­rő és meg­ol­dást ke­re­ső, sok­ol­da­lú és kí­sér­le­te­ző mű­vésszé tet­ték Ku­li­nyi Ist­vánt.

Ki­ál­lí­tá­sá­nak fó­ku­szá­ban au­to­nóm mű­vé­sze­ti al­ko­tá­sai áll­nak, ame­lyek­ben ugyan­ak­kor a tel­jes gra­fi­kai és ter­ve­zői tech­ni­kai esz­köz­tár ta­pasz­ta­la­ta és gaz­dag­sá­ga is meg­mu­tat­ko­zik. A be­mu­ta­tott anyag­ban az el­múlt 4-5 év tár­sa­dal­mi és eg­zisz­ten­ci­á­lis je­len­sé­ge­i­re ref­lek­tá­ló, kvázi nap­ló­ként al­ko­tott mun­kái sze­re­pel­nek, fest­mé­nyek, di­gi­tá­lis al­ko­tá­sok, fotók, va­la­mint az élet­mű ko­ráb­bi al­ko­tá­sai, mai utó­da­i­val együtt he­lyez­ve pár­be­széd­be.

Mun­kái sok­szor di­gi­tá­li­san és ma­nu­á­li­san fes­tett táb­la­ké­pek, ame­lye­ken ke­ve­red­nek a fi­gu­rá­lis, a lírai abszt­rak­ció és az exp­resszív gesz­tus­fes­té­szet for­mai ele­mei. Rend­sze­rint cik­lu­sok­ban gon­dol­ko­zik, hisz a va­ri­á­ció mint al­ko­tói gon­dol­ko­dás mód­sze­ré­ben, a lé­nyeg újabb és újabb for­má­ban, el­ren­de­zés­ben, más esz­kö­zök­kel való is­mét­lé­sé­nek prob­lé­ma­meg­ol­dó ere­jé­ben.

Pá­lya­fu­tá­sá­nak ki­emel­ke­dő ál­lo­má­sai a já­té­kok, a szak­mai köny­vek, gra­fi­kai és ar­chi­tek­tu­rá­lis ter­vei, mint pél­dá­ul az egy­ko­ri Pan­non GSM te­le­fon­tár­sa­ság épü­le­te előt­ti ha­tal­mas acél­fe­jek, vagy az Épí­té­sze­ti Mú­ze­um hom­lok­za­tá­nak murá­lis terve. Ne­vé­hez fű­ző­dik a Kem­pin­ski szál­lo­da­lánc il­luszt­rá­ció-so­ro­za­ta, vagy az 1986-os Liszt-cen­te­ná­ri­um pla­kát­ja. 1994-ben Mun­ká­csy-díjat ka­pott, 2020-ban Ma­gyar­or­szág Ér­de­mes Mű­vé­sze lett, 2006-ban MAOE élet­mű­dí­jat nyert.

De­sign­eri mun­kás­sá­ga mel­lett mű­vé­sze­ti köz­éle­ti, job­bí­tó szán­dé­kú kö­zös­sé­gi fel­ada­to­kat is vál­lalt, így lett az Art­play kre­a­ti­vi­tást for­má­ló kép­ző­mű­vé­sze­ti já­té­kok fej­lesz­té­sé­re in­dí­tott al­ko­tó­kö­zös­ség, vagy a szé­le­sebb prog­ra­mú Ma­gyar De­sign Kul­tu­rá­lis Ala­pít­vány meg­ala­pí­tó­ja, mi­köz­ben a napi fo­lya­ma­tos au­to­nóm és kí­sér­le­te­ző mű­vé­sze­ti te­vé­keny­sé­ge ugyan­úgy ki­ter­jed a fotó, a videó, vagy a líra ál­ta­li va­ló­ság­áb­rá­zo­lás­ra, sok­szor ké­pe­i­nek írá­sos ve­tü­le­te­ként.

Ku­li­nyit min­dig is a vi­lá­got dön­tő­en be­fo­lyá­so­ló drá­mai ese­mé­nyek mi­ért­je és ha­tá­sa fog­lal­koz­tat­ta. Az az ese­mé­nye­ket be­fo­lyá­so­ló, egye­di mo­rá­lis em­be­ri dön­té­sek­ből sors­sá és je­len­ség­gé for­má­ló­dó té­nye­ző, amely az em­be­ri­ség ja­vá­ra válik vagy pusz­tu­lá­sát idézi elő. Fi­a­tal ko­rá­ban az 1969-es hold­ra szál­lás, ké­sőbb a 2001. szep­tem­ber 11-i ter­ror­tá­ma­dás, az utób­bi évek mun­ká­i­ban a Covid-jár­vány, a klí­ma­vál­ság és a há­bo­rú. A Mű­csar­nok­ban szer­ve­zett ju­bi­le­u­mi ki­ál­lí­tá­sá­nak anya­ga is a sú­lyos va­ló­ság rend­kí­vül ér­zé­keny élő szen­zo­ra­ként mu­tat­ja be őt.

 

ku­rá­tor: Ga­ra­mi Gréta

Ga­ra­mi Gréta meg­nyi­tó be­szé­de

 

 

Vir­tu­á­lis séta

A kor falán | Ku­li­nyi Ist­ván nap­ló­ja

A kor falán | Ku­li­nyi Ist­ván nap­ló­ja

Part­ner

2024. október 25. - 2025. január 12.

Műcsarnok Kamaraterem

Jegyek
2024. október 18. - 2025. február 2.
Előző kiállítás

Kőben, fában, fémben | Farkas Ádám művészete

2024. november 8. - 2025. január 19.
Következő kiállítás

Šwierkiewicz Róbert: Végtelen hal