Gellér B. István (1946–2018) Munkácsy Mihály-díjas képzőművész fő műve a maga „alapította” Növekvő Város. Ebben az 1978-tól élete végéig folyamatosan gyarapított sorozatban Gellér következetes munkával „tárt fel” egy olyan civilizációt, melynek lakói nem a tényeket, hanem az azokat körülvevő érzelmet és értelmet tekintették létezésük és érdeklődésük alapjának, ha úgy tetszik, kiindulópontjának. A fiktívnek ma már csak kérdőjellel nevezhető Városnak az elmúlt 30 évben „előkerült” leletegyütteséből válogatott, egytermes kiállítási anyag betekintést enged a minden értelemben élet-műnek is tekinthető összművészeti projektbe.
1978-tól eltávolodott a személytelen művészi gondolkodásmódtól. Egyéni mitológiát teremtett egy nemlétező ősi kultúra, a Növekvő Város archeológiai feltárása, néprajzi, kultúrtörténeti feldolgozása által. A „feltárás” során a művész, illetve régész alteregója megteremtette a Város archaikus társadalmának írásbeliségét, szokásait, kultuszait. A feltárás eredményeit installációkban, fotón, videón dokumentálta, a „megfejtett” szövegeket közzétette.
Kardos Sándor, a kiállítás kurátora a hagyatékból ezúttal szobrokat, doboz-műveket és síkképeket válogatott. A tárlaton megtekinthető lesz a Kardos által rendezett, Gellér B. István főszereplésével 1996-ban készült Növekvő Város című film is.
„Ahol Te most vagy, a Víziló csillagképben, a régi egyiptomiak ide képzelték az eltávozottakat, sok hasonlóan nagy formátumú ember van. Pheidiász, Escher, Magritte, és még sorolhatnám a végtelenségig. Nyugodtan megmondhatod ott, hogy Te is vagy olyan, mint bárki más, csak Neked az ugratótiszt rossz helyen szólt, aztán az ernyővel és a földet éréssel is voltak problémák. Lent csahos ebek vártak, és trükkök tucatjait kellett kitalálnod, amíg itt tartózkodtál, hogy féken tartsd őket.
Így élted a magányos bevetettek életét, míg kénytelen voltál egy teljes kultúrát létrehozni, amelynek kiásott emlékei és hittel teli, őszinte szertartásai elviselhetővé tették a mi világunkat.” (Kardos Sándor)
a képen: Gellér B. István: Fénykalligráfia in memoriam J. Pollock, 1975