Személyesen | Frissen 2021 | Bernát András | Dréher János | Elekes Károly | Gál András | iski Kocsis Tibor | Kazi Roland | Kucsora Márta | Mózes Katalin | Regős István

A Fris­sen ki­ál­lí­tá­sok­kal – immár ötöd­ször – a Mű­csar­nok az egy-egy tér­ben, egy-egy mű­vész, egy-egy ku­rá­tor­ral meg­va­ló­su­ló egyé­ni(!) sze­mé­lyes ki­ál­lí­tá­sa­i­nak te­re­it egy idő­ben össze­nyit­ja. Az „al­ko­tás gé­ni­u­sza” fel kí­ván­ja tárni a tér-idő ke­re­te­it. Az át­jár­ha­tó „falak” a fes­té­szet, a plasz­ti­kai- és mé­dia­mű­vé­szet szi­ner­gi­á­i­nak szel­le­mi ka­land-él­mé­nyét kí­nál­ják. Mos­ta­ni tár­la­tunk pó­lu­sa­in is sze­ret­né rend­szer­ként új­ra­ér­tel­mez­ni az al­ko­tó fo­lya­ma­to­kat tér­ben és idő­ben.  

 

A rej­télyt szem­lél­ve | Ber­nát And­rás ki­ál­lí­tá­sa 

Ber­nát And­rás az abszt­rakt ma­gyar fes­té­szet sa­já­tos, lírai ágát kép­vi­se­li. A mos­ta­ni ki­ál­lí­tás a leg­utób­bi évek­ben ké­szült, né­hány eset­ben csak he­tek­kel a tár­lat meg­nyi­tá­sa előtt be­fe­je­zett Tér-ta­nul­má­nyo­kat mu­tat­ja be, ahol a ba­rokk eu­fó­ria, a “lent” és a “fent” egye­sí­té­sé­re vo­nat­ko­zó vágy ele­men­tá­ris erő­vel van jelen, ahol az abszt­rakt és a re­a­lisz­ti­kus ki­bé­kül, rá­adá­sul Ber­nát az idő­be­li­sé­get és a tér­be­li­sé­get elvi érin­tet­he­tet­len­sé­gük el­le­né­re meg­szó­lít­ja, és össze is is­mer­te­ti.   

Ku­rá­tor: Re­ischl Szil­via

 

Fel­tá­rás a geo­met­ria men­tén | Dréh­er János va­ko­lat­ké­pei 

Dréh­er János mű­ve­i­ben az anyag, a fak­tú­ra és a fe­lü­let ki­emelt hang­súllyal bír. Ké­pe­it plasz­ti­kus­sá, há­rom­di­men­zi­ós­sá for­mál­ja az ál­ta­la ki­kí­sér­le­te­zett, egye­di va­ko­ló-ré­teg­ző el­já­rás révén.  A kom­po­zí­ció a sza­bad asszo­ci­á­ci­ók­nak és öt­le­tek­nek, fel- és el­tű­nő gon­do­la­tok­nak és han­gu­la­tok­nak teret adó al­ko­tói fo­lya­mat során, a pil­la­nat ih­le­tett­sé­gé­ben ren­de­ző­dik mér­ta­ni­lag is sza­bá­lyos kép­fe­lü­let­té: egy­faj­ta va­ko­lat-ar­chi­tek­tú­ra jön létre. Az anyag saját tör­vé­nyei, fe­lü­le­ten való „mű­kö­dé­se” révén és az anyag fel­hor­dá­sá­nak gya­kor­la­ti el­já­rá­sa során olyan komp­lex, au­to­nóm művek szü­let­nek, ame­lyek egy­szer­re szi­go­rú­an szer­kesz­tet­tek és lí­ra­i­ak, saját tér­be­li­ség­gel és idő­be­li­ség­gel bír­nak, át­szö­vi őket a több­ér­tel­mű­ség, kü­lön­bö­ző kép­zet­tár­sí­tá­so­kat és han­gu­la­to­kat ge­ne­rál­nak – végső soron át­já­rást te­rem­te­nek az anya­gi­ból a nem meg­fog­ha­tó felé. 

Ku­rá­tor: Szer­da­he­lyi Júlia

 

Za­va­ró té­nye­ző | Ele­kes Ká­roly ki­ál­lí­tá­sa  

Ele­kes Ká­roly jó ideje nem ké­szít "friss" fest­ményt, a rend­be­ho­zó gesz­tus során erős, mai iró­ni­á­val él. A pik­tú­ra iránt ér­zett alá­za­tá­val a mű­vé­szet örök és je­len­le­gi for­má­it, tar­tal­ma­it köz­ve­tí­ti mégis: "...a kom­po­zí­ci­ós har­mó­nia ked­vé­ért a fe­lü­let tö­re­dé­kes sík­já­nak hi­á­nya­it saját in­ven­ci­óm­mal he­lyet­te­sí­tem." - írja Ele­kes. Mo­ti­vá­ci­ó­já­ban a mű­tör­té­net to­po­szai se­gí­tik, de az előz­mé­nye­ket a né­ző­nek kell fel­fe­dez­ni.

Ku­rá­tor: Szegő György

 

Elé­gia mo­no­kró­mia | Gál And­rás ki­ál­lí­tá­sa 

Gál And­rás fes­tő­mű­vész a Kép­ző­mű­vé­sze­ti Egye­te­mi dip­lo­ma meg­szer­zé­se óta az el­mé­le­ti­leg meg­ala­po­zott mo­no­króm fes­té­szet kö­vet­ke­ze­tes kép­vi­se­lő­je szá­mos hazai és nem­zet­kö­zi ki­ál­lí­tás­sal a háta mö­gött. Az egy szín­nel való fes­tés­nek a kon­cep­tu­á­lis hát­tér mel­lett fon­tos része a vá­lasz­tott szí­nen kívül a kép mé­re­te, for­má­ja, a fal­sík­hoz, a tér­hez való vi­szo­nya és maga a fes­tői te­vé­keny­ség, va­la­mint azok­nak az ér­zel­mek­nek, fi­zi­kai gesz­tu­sok­nak a kép­tér­ben való meg­mu­ta­tá­sa, ame­lyek az al­ko­tás során ke­let­kez­nek. A tár­la­ton az olaj­ké­pek mel­lett az utób­bi három évben szü­le­tett ak­va­rell so­ro­zat da­rab­jai is lát­ha­tók lesz­nek. 

Ku­rá­tor: Mayer Ma­ri­an­na

 

Éj­sza­kai föl­det érés | iski Ko­csis Tibor ki­ál­lí­tá­sa 

iski Ko­csis Tibor ki­ál­lí­tá­sa egy­sé­ges mun­ka­ként sze­re­pel, tehát a mű­vész a mű­al­ko­tá­so­kat egy­sé­ges szö­veg­ként – kép­szö­vet­ként – össze­fűz­ve, a saját gon­dol­ko­dá­si me­tó­du­sát vizs­gál­va tárja elénk. A kép­ins­tal­lá­ci­ó­ban lát­ha­tunk olaj-vá­szon ké­pe­ket, szén­raj­zo­kat, fo­tó­kat és ezüst­vessző­vel ké­szült raj­zo­kat is. A mű­vész egy­részt a ter­mé­szet je­len­sé­ge­i­nek kö­ré­ből vá­lo­gat­ja a té­má­it, más­részt a mű­vé­szet, il­let­ve az em­be­ri kul­tú­ra em­lé­kei, ma­rad­vá­nyai közül. A képek ilyen be­mu­ta­tá­sa nar­ra­tív tü­kör­ké­pet kínál a lá­to­ga­tó­nak: a kul­tú­rá­ról, a ter­mé­szet meg­fi­gye­lé­sé­ről, az uni­ver­zum meg­fi­gye­lé­sé­ről és a te­rem­tett vi­lág­ról.

Ku­rá­tor: Kon­dor-Szi­lá­gyi Mária

 

Az időt­len­ség terei | Kazi Ro­land ki­ál­lí­tá­sa 

Kazi Ro­land mé­dia­mű­vész ku­ta­tá­sai során egy­aránt fog­lal­ko­zik gyer­mek­ko­ra fa­lu­si kör­nye­ze­té­nek máig élő ha­gyo­má­nya­i­val és ba­bo­ná­i­val, ahogy a leg­kor­sze­rűbb tu­do­má­nyos dokt­rí­nák­kal és a kü­lön­fé­le me­ta­fi­zi­kai irány­za­tok­kal. Al­ko­tá­sai a le­het­sé­ges va­ló­ság­ér­zé­ke­lé­si mó­dok­ról, a moz­gás, a ha­la­dás, va­la­mint a tér és az idő cá­fo­la­tá­ról, ki­for­dí­tott rend­sze­rek­ről és gon­dol­ko­dás­mód­ról szól­nak. Mun­kái idő­ben és tér­ben tör­té­nő va­ló­di moz­gá­so­kat mu­tat­nak fel, me­lyek tu­do­má­nyos ál­lí­tá­so­kat bi­zo­nyí­ta­nak, vagy azok le­he­tet­len­sé­gét szem­lél­te­tik. Élet­mű­vé­ben egy­faj­ta fo­lya­ma­tos el­moz­du­lást, fej­lő­dést és el­mé­lyü­lést fi­gyel­he­tünk meg. 

Ku­rá­tor: Fa­za­kas Réka

 

In­cep­ció | Az anya­got for­má­ló gon­do­lat | Ku­cso­ra Márta ki­ál­lí­tá­sa 

Ku­cso­ra Márta ki­ál­lí­tá­sa mo­nu­men­tá­lis. Mo­nu­men­tá­lis mé­re­tek, mo­nu­men­tá­lis ér­zé­ke­lés, mo­nu­men­tá­lis hatás. Abszt­rakt művei gran­di­ó­zus lép­ték­kel hív­ják a nézőt a moz­gás­ra, a meg­fi­gye­lés­re, a képbe zu­ha­nás­ra. Mun­kás­sá­ga út­tö­rő mind az ér­zé­ke­lést és fi­zi­kai tör­vé­nye­ket le­bon­tó abszt­rak­ció meg­fo­gal­ma­zá­sá­ban, mind a mo­dern fes­tő­nők mű­vé­sze­ti kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban.  Az al­ko­tó az utób­bi év­ti­ze­dek­ben egyre tá­vo­labb sza­kad a min­den­na­pok fel­is­mer­he­tő gesz­tu­sa­i­nak és jel­ké­pe­i­nek meg­for­má­lá­sá­tól. Ahogy nö­vek­szik vász­na­i­nak mé­re­te, úgy veszi át a sze­re­pet a non­fi­gu­ra­li­tás, az ér­zé­ki vib­rá­lás ké­pe­i­ben.

Ku­rá­tor: Ant­al­ffy Péter

 

Az új­ra­te­rem­tés rí­tu­sa | Mózes Ka­ta­lin ki­ál­lí­tá­sa 

Mózes Ka­ta­lin nem pusz­tán hagy­ja, hogy mun­ká­i­ban sza­ba­don meg­nyil­vá­nul­ja­nak min­den­na­pi lét­hely­ze­te­ink és tár­gya­ink – tu­da­tos gesz­tus­sal te­remt újra min­dent. A fest­mé­nyek­ben, kol­lá­zsok­ban, oly­kor szin­te te­nyér­nyi gra­fi­kai la­po­kon, do­boz­mű­vek­ben meg­je­le­nő elemi élet­hely­zet- il­let­ve tárgy­jegy­zék szi­kár: idő­le­ges­ség, tö­re­dé­kes­ség, vé­let­len­sze­rű­ség, ma­gá­nyos vagy té­to­va cso­por­tok­ban álló/ücsör­gő em­be­rek, arc­rész­le­tek, sze­mek, ál­la­to­kat meg­idé­ző lé­nyek, betűk, kal­ló­dó tár­gyak, geo­met­ri­kus for­mák  ̶  és  an­gya­lok. S ez a lét-lel­tár az Éj­sza­ka pa­lást­ján lük­tet. Sötét hát­tér­ből emeli fény­be az al­ko­tó meg­vál­tás­ra váró, esen­dő hét­köz­nap­ja­ink rész­le­te­it.

Ku­rá­tor: Medve Mi­hály

 

Az el­jö­ven­dő múlt  | Regős Ist­ván ki­ál­lí­tá­sa 

Regős Ist­ván élet­mű­ve egyé­ni utat kép­vi­sel a kor­társ ma­gyar kép­ző­mű­vé­sze­ten belül: ka­rak­te­res mun­kái szin­te­ti­zál­ják a naiv, a szür­re­a­lis­ta, a má­gi­kus re­a­lis­ta és a me­ta­fi­zi­kus mű­vé­szet je­gye­it. Mű­csar­nok­be­li ki­ál­lí­tá­sán az el­múlt né­hány évben ké­szült mű­ve­it mu­tat­juk be, így lát­ha­tó lesz a Bau­ha­us meg­ala­pí­tá­sá­nak cen­te­ná­ri­u­ma al­kal­má­ból fes­tett so­ro­za­ta, Met­ro­po­lisz kép­cik­lu­sá­nak leg­újabb da­rab­jai és a Tra­bant-ka­na­pé ob­jekt­együt­te­se. Regős szo­kat­lan képi ele­me­ket – dísz­let­sze­rű kör­nye­ze­tet, nép­te­len tá­ja­kat, misz­ti­kus fé­nye­ket, em­be­ri vo­ná­sok­kal fel­ru­há­zott tár­gya­kat – öt­vö­ző mun­kái kü­lö­nös­sé­gü­kön túl szám­ta­lan fel­is­me­ré­si és rá­esz­mé­lé­si le­he­tő­sé­get nyúj­ta­nak né­ző­ik­nek.

Ku­rá­tor: De­ko­vics Dóra

 

Orosz Már­ton meg­nyi­tó szö­ve­ge