Május 26-án elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész. Több mint két évtizeden át volt a Műcsarnok munkatársa, az ezredforduló éveiben főigazgató-helyettese. Pályája példa arra, hogy a művészettörténész képes autonóm alkotóvá válni, önálló, autentikus műalkotást formálni egy műtárgy-együttesből. Jerger Krisztina kivételes érzékenységű egyben-látásával a magyar múzeumokban, kiállítótermekben az elsők között volt, aki érzéki élménnyé emelte a kiállításrendezés korábban főként a műtörténész szakma szempontjaira figyelő gyakorlatát.
Lengyelországi tudományegyetemeken tanult. A hetvenes években ott szívta magába a művészetek szabadságának légkörét. Hazatérve ezt az élményét a kiállításrendezés, később a művészetmenedzselés területein is kamatoztatta. Több szakmai kitüntetéssel ismerték el tevékenységét, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjat kapott. A legnagyobb elismerést talán a kortárs művészeti szférától és a közönségtől kapta: munkássága sokak számára egyet jelentett a gondolati és érzéki tartalmakat együtt megragadó kiállítások élményével.
Korszakos kiállítások rendezője volt, ezek között a legsikeresebbek voltak Székely Vera életmű-tárlata, Bak Imre, Korniss Péter, Maurer Dóra nagyszabású bemutatói a Műcsarnokban. Emlékezetes munkája a Szépművészeti Múzeum 1989-es Etruszk-kiállítása és innen indult 1995-től indult a „Láthatatlan, formák, illatok, hangok és párbeszéd a sötétben” című tárlata is, amely később a Millenáris Park egyik épületében kapott helyet. Látásmódja közel hozta egymáshoz a képzőművészet, a színház és a film világát. Magyar alkotók munkáiból számos alkalommal rendezett kiállítást külföldön is.
Fájdalommal emlékezünk rá.
a Műcsarnok munkatársai
2020. május 27. szerda 11:44