A Műcsarnok Filmkör őszi sorozata | A FÖLD ARCAI – ÁTVÁLTOZÁS
A FÖLD ARCAI – Sebastião Salgado kiállításához kapcsolódó vetítések és beszélgetések
Mit láthatunk Sebastião Salgado Genesis című kiállításán? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a Dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit. Salgado úgy szokta mondani: ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.” Az ősz folyamán minden szerdán olyan filmekről kezdeményezünk beszélgetést, amelyek hasonló rajongással szólnak a Föld nevű bolygóról, távoli tájakról és számunkra idegen kultúrákban élő emberekről.
2017. szeptember 6., szerda 18 óra
Werner Herzog: Fitzcarraldo (1982)
Előadó: Cieklinski Sándor
Fitzcarraldo igazi kalandor, akinek új rögeszméje, hogy operaházat épít a perui esőerdő mélyén. A megvalósításhoz szükséges pénz megszerzése érdekében beszáll egy kaucsuküzletbe, átvonszoltatja hajómonstrumát egy hegyen, hogy ezáltal birtokba vehesse a megvásárolt földterületet. A vágyálmai megvalósításáért emberfeletti módon küzdő főhős történetében az indián és a keresztény mítosz elemei keverednek. A Fitzcarraldót egyesek öniróniának tartották, mások pedig Nietzsche-paródiát láttak benne, de tekintették a Sziszüphosz-történet újrafogalmazásának is. Emmanuel Carrère viszont magának a rendező művészi magatartásának metaforáját látta benne. A Cannes-ban legjobb rendezés díját elnyerő film főszerepeiben két zseniális művésszel találkozhat a közönség: a gyönyörű Claudia Cardinaléval és a ténylegesen megszállott Herzog-színésszel, Klaus Kinskivel.
2017. szeptember 13., szerda 18 óra
Ciro Guerra: A kígyó ölelése (El abrazo de la serpiente, 2015)
Előadó: Papp Richárd
Az amazóniai dzsungel mélyén él teljes magányban egy indián sámán, Karamakate. Népét szinte teljesen elpusztította a fehér ember, a megmaradt keveseknek a lelkét torzították el. Hozzá fordul segítségért a 20. század elején egy német etnográfus professzor, akinek csak egy varázslatos szent növény mentheti meg az életét. Évtizedekkel később egy amerikai tudós is felkeresi a sámánt, ő is erre a gyógyító és álmot hozó növényre szeretne rátalálni. A két különleges őserdei road movie idősíkja, motivációi és tétje összemosódik, a túlélésnek talán egyetlen záloga a kultúrák között közvetíteni képes és akaró személyek kölcsönös elfogadása. A utazás spirituális voltát érzékenyen tükrözik a fekete-fehér film stílusjegyei és elbeszélésmódja.
2017. szeptember 20., szerda 18 óra
Szergej Paradzsanov: Elfelejtett ősök árnyai (Tyenyi zabitih predkov, 1964)
Előadó: Mátyás Péter
Paradzsanov a lágerből visszatérve azt mondta Tarkovszkijnak, hogy sajnálja azokat, akiket a sors megkímélt a láger élményétől: „Tudod, Andrej, ahhoz, hogy nagy legyél, legalább két évet kell lehúznod. Enélkül Oroszországban nem lehet valakiből nagy rendező.” Paradzsanov valójában arra az erkölcsi alapélményre utal itt, ami nélkül maga az orosz tradíció válik kérdésessé. Ebben a filmjében a tiszta szépség ornamentális filmképe, mint személyes látomás, szuverén költői fantáziakép áll szemben a hazug, kollektív, fantázia nélküli látomással, amely maga a totalitárius valóság.
2017. szeptember 27., szerda 18 óra
Arthur Penn: Kis nagy ember (Little Big Man, 1970)
Előadó: Varró Attila
A hollywoodi új hullám egyik vezéralakja, Arthur Penn (Bonnie és Clyde, Missouri fejvadász) pályája csúcspontján kíméletlenül darabokra szedi kedvelt műfajában, a westernben az álomgyári Vadnyugat-mítoszt és a hagyományos műfaji felépítményt: Thomas Berger magyarul is megjelent nagyregényének legendás adaptációjában egy chayenne-ek között felnőtt fehér fiú tíz évének krónikáját meséli el az 1860-as években, amely egyfajta odüsszeiaként végigvezeti hősét és nézőit a Vadnyugat teljes tematikáján, pontról pontra kifordítva és pellengérre állítva a zsánerkliséket, egyben precíz képet kínálva a vadon és a civilizáció határvidékén formálódó társadalomról, számtalan jelenkori áthallással.
2017. október 4., szerda 18 óra
Hana Makhmalbaf: Buddha elsüllyedt szégyenében (Buda as sharm foru rikht / Buddha Collapsed, 2007)
Előadó: Barkóczy Janka
Bakhtay, a hatéves afganisztáni kislány tanulni szeretne, de vágyát nem egyszerű teljesíteni egy olyan világban, ahol a szegénység és az elnyomás megbéklyózza a nőket. Egy szép napon mégis elindul otthonából az iskolába, ám útja tele van nehézségekkel, meg nem értéssel és fájdalommal. A történet szimbolikus helyszínen, a Bámiján-völgyben játszódik, a tálibok által 2001-ben elpusztított Buddha-szobrok maradványainak közelében. Hana Makhmalbaf rendezőnő, akinek mélyen humanista munkája az iráni új hullám legszebb darabjainak hagyományát viszi tovább, még csak 19 éves volt, amikor elkészítette a filmet.
2017. október 11., szerda 18 óra
Nicolas Roeg: Vándorrege (Walkabout, 1971)
Előadó: Varró Attila
A brit modernista zsánerfilm legizgalmasabb alakja, Nicolas Roeg (A Földre pottyant férfi, Ne nézz vissza!) első önálló nagyjátékfilmjében az ausztrál outback pusztaságában ragadt nagyvárosi testvérpár útját követi nyomon egy pár hetes felnőtté válási túrán. Miután apjuk megtébolyult és végzett magával egy pikniken, a kamaszlány és kisöccse vándorolni kezd a néptelen vidéken, majd egy hozzájuk szegődött bennszülöttfiú lépésről lépésre visszavezeti őket a civilizációba. Álomszerű, szimbólumokkal átszőtt, varázslatos túlélőfilm ember és természet, mágia és modern világ kapcsolatáról, számos határsértéssel és feledhetetlen képsorokkal.
2017. október 18., szerda 18 óra
Glauber Rocha: A föld transzban (Terra em Transe, 1967, perc)
Előadó: Szilágyi Ákos
A Föld transzban (Terra em Transe), az 1960-as évek brazil újfilmes mozgalma (cinema nôvo) egyik elindítója és meghatározó alakja, az amerikai mozi népszerű sémáival szakító, a filmnyelvet forradalmasító, egykor „brazil Jancsóként” is emlegetett, 42 éves korában, 1981-ben meghalt Glauber Rocha filmtrilógiájának középső darabja. Rocha e film-triptichonjának két oldalszárnyát az Isten és a Sátán a Nap Földjén (Deus e o Diabo na Terra do Sol) és A Gonosz Sárkány a Szent Harcos ellen (külföldi forgalmazásban: A halál Antôniója) című filmek alkotják. A Föld transzban az 1967-es Cannes-i Filmfesztiválon a FIPRESCI-től a legjobb filmnek járó díjat kapta meg. Még abban az évben Brazília egész területén betiltotta forgalmazását a katonai hatalom cenzúrája, azon az alapon, hogy „felforgatja a társadalom alapjait és tiszteletlen”. De miután a rendező elfogadta a hatóság egyik feltételét, hogy a filmben névtelenül szereplő papnak nevet adjanak, a tiltást feloldották. Martin Scorsese kedvenc filmjei között tartotta számon, még magánfilmgyűjteménye számára is megvásárolta a film egyik 35 milliméteres kópiáját. Rocha az extatikus afro-brazil karneváli tánc ritmusát − a pörgés, zuhanás, talpra szökkenés zaklatott, szédítő ritmusát – önkívületig követő kamerája a szabadság és a zsarnokság összecsapásának örök történetét beszéli el egy képzeletbeli ország – Eldorado – példáján, félreérthetetlenül utalva a jobboldali katonai diktatúra, a forradalmi populizmus, a csődöt mondott polgári demokrácia között önkívületben hánykolódó Brazíliára, a Földre – az Ég és a Pokol között őrlődő örök Földre, a Nap Földjére, amelyen csak az Ember honos, és amelyet csak az Ember válthat meg vagy dönthet romlásba.
2017. október 25., szerda 18 óra
Cornel Wilde: The Naked Prey (1965)
Előadó: Varró Attila
A 60-as évek elején népszerű „Afrika-film” minizsánerében (Roots of Heaven, Hatari!) különös szerzői vadhajtás a B-szériás, magyar származású filmsztár, Cornel Wilde (Leave her to Heaven, The Big Combo) ötödik önálló rendezése, amelyben rendezőként ismét a természeti erőkkel szembeni kiszolgáltatottság és küzdelem élményét ragadja meg, ám ezúttal páratlan erővel. A Nyílfutás című híres westernfilm alapötlete ezúttal az afrikai szavannán ölt új formát: miután egy fehér kalandor teljes szafari-expedícióját lemészárolja a helyi bennszülött törzs, a férfit kegyetlen próba elé állítják: fegyvertelenül és meztelenül kell egérutat nyernie a nyomába eredő nagy fekete vadászok elől, hogy bizonyítsa jogát az élethez. Rendhagyó hollywoodi kalandfilm, fősodorbeli exploitation Antonioni Vörös sivatagjában.
2017. november 8., szerda 18 óra
Robert Bresson: Vétlen Balthazár (Au hasard Balthazar, 1966)
Előadó: Gelencsér Gábor
A 98 éves korában, 1999-ben elhunyt rendező a filmművészet csendes klasszikusa. Nem tartozott a francia új hullámhoz – noha a hatvanas években alkotta legnagyobb filmjeit –, s munkáinak egyik legfőbb esztétikai szervezőelve a csend. Puritán stílusa, filmjeinek rendkívüli koncentráltsága miatt – amely a nézőtől is hasonló figyelmet követel – a spirituális, transzcendens, vallásos gondolatok művészének tartják. Néhány filmje valóban ebben a témakörben mozog (Egy falusi plébános naplója, 1950; Jeanne d’Arc pere, 1962), de nála fontosabb e gondolatok közvetett, inkább a stílusban megragadható kifejezése. Ezt bizonyítja – akár provokatívnak is tekinthető módon – a Vétlen Balthazár, amelyben a címszereplő szamár krisztusi figuraként veszi magára és viseli el a világ bűneit.
2017. november 15., szerda 18 óra
Sindó Kaneto: Kopár sziget (Hadaka no shina, 1962)
Előadó: Gelencsér Gábor
Némafilm 1960-ból? A japán rendezőt világhírűvé avató műnek ez a legsajátosabb – ugyanakkor a leginkább provokáló, a nézőt különös kihívás elé állító – vonása. Pontosabban nem néma, hanem dialógus nélküli filmről van szó, hiszen a természet hangjainak, a zenének – és magának a csendnek is – igen fontos szerepe van. S nemcsak a dialógusok hiányoznak, hanem voltaképpen a történet is, hiszen a címadó szigeten élő négytagú családnak a természettel folytatott mindennapos küzdelmét követjük nyomon. A dialógusok hiánya miatt még kifejezőbb képi világ és színészi játék a Kopár szigetet az emberi küzdelem örök érvényű himnuszává avatja.
ÁTVÁLTOZÁS
2017. november 22., szerda 18 óra
Ulrich Seidl: Paradise: Love – Szerelmet a feketepiacról (Paradies: Liebe, 2011)
Előadó: Báron György
„Ulrich Seidl szeretet–hit–remény trilógiájának nyitódarabjában Theresa, az idősödő tüchtig stájer háziasszony – anélkül, hogy bevallaná magának – egzotikus szexet vásárolni utazik el, hasonlóan szexéhes asszonyok társaságában, a távoli Kenyába. Az osztrák nyárspolgárok legkíméletlenebb kritikusának számító Seidl nem finomkodik és nem szépeleg: a filmvásznat valósággal szétfeszíti az emberhús pőre látványa. Az asszonyok rengő fehér hája és az ébenfekete fiúk kidolgozott izmai, ebony and ivory, olyan nyílt naturalizmussal bemutatva, mintha a Való Világ éjszakai kukkolóshow-jában nem idomított műemberek, hanem valódi férfiak és nők tűnnének föl. Lenne nagy ribillió, a meghitt családi kéjleséshez szokott tévénézők pfujolnának és felháborodnának, ahogyan tették ezt többen is a film cannes‑i világpremierjén (és korábban a hasonlóan húsközpontú Kánikula bemutatóján). Ám a nézői megbotránkozás célt téveszt, mert Seidl erős, hatásos filmje a kihívó látszat ellenére nem a húsról és nem a szexről szól, hanem ennél sokkal botrányosabb dologról: a szeretethiányról.”
2017. november 29, szerda 18 óra
Luis Bunuel: Ő (El, 1952)
Előadó: Mátyás Péter
„Az Ő-t 1952-ben forgattam, egyik kedvenc filmem. Igazság szerint nincs benne semmi mexikói. A cselekmény bárhol játszódhatna, hiszen egy paranoiás portréjáról van szó. A paranoiások olyanok, mint a költők. Úgy születnek… A filmet általában nagyon rosszul fogadták. Nagyon jól esett viszont Jacques Lacan véleménye, aki a filmmúzeumban látta a filmet, ötvenkét pszichiáter társaságában. Hosszan beszélt róla, elismerte, hogy van valóságalapja, és többször is levetítette a tanítványainak.” (Luis Bunuel)
2017. december 6., szerda 18 óra
Denis Villeneuve: Érkezés (Arrival, 2016)
Előadó: Baranyai Béla
Az utóbbi évek legérdekesebb sci-fijét alkotta meg Denis Villeneuve. Egy nap fura tojások érkeznek a Földre, s lebegve megállapodnak bolygónk tizenkét helyszínén. Az amerikai hatóságok két tudóst kérnek fel, hogy fejtsék meg: miért jöttek, és mit akarnak e különös járművekben megbúvó „heptapodok”, vagyis a hétlábú, nagyra nőtt polipok. A Ted Chiang novellája alapján készült filmben nem harcolnak lézerkarddal, a galaxisközi háború legújabb fejezetébe sem nyerünk betekintést, ám annál többet tudunk meg önmagunkról. Az Érkezés tükör, melyben egy pillanatra az emberi létezés több olyan oldala is felvillan, ami alapvetően meghatároz bennünket.
2017. december. 13., szerda 18 óra
Emmanuel Carrère: A bajusz (La moustache, 2005)
Előadó: Vincze Teréz
Egy férfi egy reggelen megkérdezi a feleségét, mit szólna hozzá, ha levágná a bajuszát. Évtizedek óta bajuszos, mióta a felesége ismeri, mindig bajuszt viselt. A feleség nem lelkesedik a bajusz levágásának ötletéért. A férfi mégis megválik megszokott arcszőrzetétől. Azonban úgy tűnik, a feleség nem veszi észre a változást. A barátok sem észlelnek semmit. A munkatársak úgyszintén szó nélkül mennek el a – férfi szerint – drasztikus változás mellett. Az egyszerűnek tűnő történet érdekes és borzongató rejtélyek felé nyit utat. A személyiség, az identitás, az önazonosság kérdésit érintő elmélkedésekre ösztönöz. Kik vagyunk? Melyek személyiségünk, énünk fontos összetevői a magunk és mások számára? Mit jelent a személyiség integritása? Hogyan szerezhetjük vissza, ha úgy érezzük, elveszett?
2018. január 3., szerda 18 óra
Chistopher Nolan: Eredet (Inception, 2010)
Előadó: Hirsch Tibor
Christopher Nolan filmje arra a réges-régi szorongásra, a filozófusok, pszichológusok által jól ismert emberi rémképzetre épít, hogy, mi van, ha az élet csupán álom? Ezt a rossz belső játékot továbbjátszva a rendező bonyolult, sokrétegű filmet csinált. És mivel nem áll meg egy álomnál, avagy egyetlen felébredésnél, filmje nem csupán az álom–ébrenlét viszonylagosságával játszó filmek számát szaporítja, nem csupán e témában hoz valami nagyon újat, hanem a mozgóképes történetmesélésben is. Az úgynevezett „új narrativitásnak” – a filmcselekmény újszerű kibontásának – mint viszonylag friss filmnyelvi divatnak provokatív, izgalmas példája az Eredet. Mondhatni, elmegy addig a határig, ahol már fel lehet tenni a kérdést: még történetet látunk-e, vagy inkább képsorokban megfogalmazott rejtvényt, amiből azután, ha jól figyeltünk, akár a történetet is kirakhatjuk? Mert a végén persze mégiscsak történetet rakunk ki, ki ilyet, ki olyat – mindenki a sajátját, azt, amit titkos szorongásai, az álom valóságára, a valóság valószerűtlenségére vonatkozó rossz sejtései (talán bizony az álomról szóló rémálmai?) sugallnak neki.
2018. január 10., szerda 18 óra
Juraj Herz: A hullaégető (Spaľovač mŕtvol, 1968)
Előadó: Ungváry Krisztián
A filmben szereplő cseh kisember sajátos foglalkozást űz és sajátos metamorfózison megy át. Szakmai lelkesedése megszállottsággal párosul. Minderről a cseh új hullám pazar alkotása, Juraj Herz 1968-as filmje tanúskodik. A film kapcsán nemcsak a nemzetiszocializmus embert átalakító hatásával találkozhatunk. A téma, a film születésének ideje és helye egyértelművé teszi, hogy Herz egyúttal saját társadalma elé is tükröt kívánt tartani – nem véletlenül számított Csehországban az alkotás burkolt üzenete nehezen megemészthetőnek. A film számos művészt inspirált, Magyarországon Gálvölgyi János színpadra is vitte az ebből készült darabot. A film főhősének szinkronhangja szintén Gálvölgyi János.
2018. január 17., szerda 18 óra
Jean-Luc Godard: A megvetés (Le mépris, 1963)
Előadó: Cieklinski Sándor
A Moravia-regényből készült filmben egy írót Capri szigetére hívnak, szerződést kínálnak neki, hogy írjon forgatókönyvet egy készülő produkcióhoz. Paul észreveszi, hogy a producer szemet vet a feleségére, de nem tiltakozik. Az asszony ezt látva elhidegül a férfitől. A film tele van irodalmi és filmes utalásokkal, izgalmas kulturális kirándulásra invitálja nézőit. Az adaptációul szolgáló írást a rendező így jellemezte: „...kellemes pályaudvari olvasmány, tele ódivatú érzelmekkel, de ilyesfajta könyvekből lehet a legjobb filmet csinálni.” Godard ezt a történetet is a saját képére formálta, sajátságosan reflektálva a modern irodalom nagy témáira és kérdéseire.
2018. január 24., szerda 18 óra
Jack Gold: A medúza pillantása (The Medusa Touch, 1978)
Előadó: Margitházi Beja
„Borzalmas...” – írta Bikácsy Gergely majd két évtizede televíziós naplójában A medúza pillantásáról, amikor a csatornák között kapcsolgatva egy éjszaka belebotlott az elsősorban tévés rendezőként ismert Jack Gold kevés játékfilmjeinek egyikébe. A Peter van Greenaway regényéből készült brit-francia koprodukciónak a parádés szereposztás (Richard Burton, Lino Ventura, Lee Remick) ellenére valóban nem szofisztikált képi világával vagy csavaros, kiszámíthatatlan fordulataival tűnik ki, de veretes thriller, melyben a különc író, John Morlar annak ellenére „játssza végig” főszereplőként a történetet, hogy rögtön a film első jelenetében „meghal”. A medúza pillantásából, a műfaji áthallásokon túl, mára egy kor- és társadalomtörténeti szempontból is érdekes darab lett, mely gazdag jelentéshálót mozgat, a mitológiai áthallásoktól a mindenkori kollektív paranoia és a Gonosz természetrajzának sajátos feldolgozásán át a test–lélek–elme dinamika filozófiai problematizálásáig.
2018. január 30., szerda 18 óra
Roman Polanski: Iszonyat (Repulsion, 1965)
Előadó: Mátyás Péter
Polanski korai filmjei a társadalom és az egyén konfliktusait dolgozzák fel a kamaradráma keretei között. Az Iszonyat hősnője, Carol együtt él testvérével, aki anyaként gondozza őt. Amikor nővére külföldre utazik nyaralni, a magára maradt leány fokozatosan megőrül, elmosódik a határ valóság és a fantázia között, Carol rémképei és lázálmai rabjává válik. A rendező egy pszichoanalitikus alaposságával a test és a lélek legmélyebb zugaiba hatol, ám a tudattalanba száműzött vágyak és félelmek súlya alatt darabokra törik hősnője személyisége.
2017. augusztus 30. szerda 11:10