ÁTVÁLTOZÁS – John Malkovich menet | Műcsarnok Filmkör - új programsorozat

 

ÁTVÁLTOZÁS – John Malkovich menet

Sorozatszerkesztő: Cieklinski Sándor

 

2018. február 7., szerda 18:00 óra

Woody Allen: Zelig (76 perc, 1983)

Előadó: Varró Attila

Woody Allen pályájának legbizarrabb vígjátéka a társadalmi környezetéhez folytonosan és kényszeresen hasonuló kaméleon-emberről nem csupán évtizedekkel megelőzi az ezredfordulón divatba jött áldokumentumfilmeket, de szellemes film- és kultúrtörténeti reflexióival az életmű egyik legátgondoltabb alkotását is jelenti, egyben mélyen személyes alkotói portrét nyújt az amerikai filmben a művészet és szórakoztatás határán helyét kereső rendezőről.

 

2018. február 14., szerda 18:00 óra

Kim Ki-duk: Idő (Shi gan / Time, 97 perc, 2006)

Előadó: Vincze Teréz

A dél-koreai film fenegyereke, a botránytémák és szélsőséges emberi sorsok krónikása ezúttal a szerelem lélektanát és az Ázsia-szerte (különösen Dél-Koreában) hódító plasztikai sebészeti mániát vette szemügyre kamerájával. Egy szerelmespár női tagja úgy véli, hogy az érzelmek bármikor meggyengülhetnek, a vonzalom elvesztheti erejét. Ezért úgy dönt, hogy külsejének átalakításával visz új életet a kapcsolatba. De megoldás lehet-e a plasztikai sebészet a lélek gyengeségeire? Milyen átalakulást eredményez valójában egy plasztikai átalakítás? Sokszorosan megcsavart történet az identitás alapvető kérdéseiről.

 

2018. február 21., szerda 18:00 óra

Hal Ashby: Isten hozta, Mr. ... ! (Being There, 124 perc, 1979)

Előadó: Mátyás Péter

Peter Sellers ebben a filmben egy archetípust formál meg: a szépirodalomból, a folklórból és a mitológiából egyaránt ismert ingenu alakot. Ez az együgyű, gyermeki lélek, aki semmit sem ért az élet bonyodalmaiból, a szervezet és a hatalom magasabb szempontjaiból, még azt sem képes felfogni, hogy gonoszság és rosszakarat is létezik a világban. Végül mindenkit lefegyverez, mindenkit maga mellé állít, s minden akadályt legyűr, miközben maga sem tudja, mit művel. Hal Ashby fekete komédiája, politikai pamfletje Cannes-ban Arany Pálmát nyert.

 

2018. március 7. szerda 18:00 óra

Malkovich 1    

Spike Jonze: A John Malkovich menet (Being John Malkovich, 112 perc, 1999)

Előadó: Cieklinski Sándor 

Craig, a bábjátékos, tébolyult munkahelyén, egy irodaház fél nyolcadik emeletén felfedez egy rejtekajtót, mely egyenesen a színész, John Malkovich agyába vezet. Aki átmegy a kapun, egy ideig elidőz az idegen elmében, majd kipottyan egy autósztráda melletti üres mezőre. Craig előbb turistautakat tervez vonzó kolléganőjével az ünnepelt sztár agyába, majd betelepül a férfi tudatába és eggyé válik vele. Melyik lesz domináns: az idegen testbe bújt lélek, vagy az idegen lélekkel továbbélő test? Kivel azonos a John Malkovichként ismert művész?

 

Malkovich 2      

2018. március 14., szerda 18:00 óra

Elias Merhige: A vámpír árnyéka (Shadow of the Vampire, 91 perc, 2000)

Előadó: Varró Attila

Egy színész, aki eljátszik egy másik színészt, aki valójában csak eljátssza, hogy színész – a John Malkovich életművére jellemző dupla fenekű önreflexiók csúcspontját jelentő rendhagyó horrorfilm lerántja a leplet a Murnau-féle Nosferatu forgatásának máig féltve őrzött, szörnyű titkáról, egyúttal hamisítatlan posztmodern komédiát varázsol fikció és valóság reménytelenül hiábavaló szétválasztásáról.

 

2018. március 21., szerda 18:00 óra

Fritz Lang: Dr. Mabuse végrendelete (Das Testament des Dr. Mabuse, 120 perc, 1933)

Előadó: Barkóczi Janka

A Baum professzor klinikáján ápolt dr. Mabuse ráveszi orvosát, hogy maga is bűnözővé váljon. Fritz Lang Mabuse-sorozatának második darabja elképesztő erővel mutatja be a manipuláció démoni erejét, ráadásul magyar vonatkozása is van, hiszen Baum szerepében a zseniális Beregi Oszkárt láthatjuk. A filmet a nácik betiltották, a rendező ezután elhagyta Németországot.

 

2018. március 28., szerda 17:30 óra

Andrej Tarkovszkij: Andrej Rubljov (180 perc, 1969)  

Előadó: Cieklinski Sándor

Tarkovszkij a középkori orosz szerzetes-festő portréján keresztül követi végig a spirituális otthonát megtalálni hivatott egyén küzdelmeit, a valamilyen módon minden korban e hazatalálás ellen munkálkodó történelmi és anyagi valóság tereiben megtapasztalt elveszettség érzetét. A két világ határvonalán sok-sok epizódban rajzolódnak ki a legkülönbözőbb emberi magatartásminták, többek között a művészi önkifejezés különböző formái, céljai, motivációi, esztétikai és morális hierarchiájuk. A filmben Andrej Rubljov több évnyi alkotói némaság után vesz újra ecsetet a kezébe, ekkor támad fel benne ismét olyan hit, amely alkalmassá teszi ikonok létrehozására. A rendező második nagyjátékfilmjét 1969-ben Cannes-ban a kritikusok díjával jutalmazták.

 

2018. április 4. szerda

John Cassavetes:  New York árnyai (Shadows, 81 perc, 1959)

Előadó: Báron György

1957-ben az egyik legígéretesebb amerikai filmszínészt, a huszonnyolc éves John Cassavetest behívták egy népszerű rádióműsorba, hogy A város széle című Martin Ritt-filmről beszéljen, melynek főszereplője volt. Cassavetest nem túlzottan érdekelte a film, amiben játszott, inkább arról beszélt, hogy ő is készítene mozit, tán ennél még jobbat is, ha a hallgatók egy-egy dollárt beküldenének neki a stúdió címére. Ő maga lepődött meg a legjobban, amikor pillanatok alatt több ezer dollár összegyűlt. Kiment hát néhány amatőr barátjával a New York-i utcára, s laza improvizációkkal két éven át leforgatta a New York árnyait. A többi, ahogy mondják, történelem. Megszületett a modern amerikai film – szinkronban a kora hatvanas évek újító európai törekvéseivel –, s az a független tengerentúli filmművész, akiről 2013-ban a The New Yorker joggal írta: „az elmúlt évszázad legnagyobb hatású amerikai rendezője”. A film ma is friss és provokatív, ahogy Cassavetes minden munkája. Ahogy a barát és alkotótárs, Peter Falk találóan megfogalmazta: „Minden Cassavetes-film ugyanarról szól. Ha igaz, hogy ’az ember Isten romokban’, akkor John elviselhetetlenül tisztán látta ezeket a romokat.”      

 

Malkovich 3    

2018. április 11., szerda 18:00 óra

Michelangelo Antonioni - Wim Wenders:  Túl a felhőkön (Al di la delle nuvole, 112 perc, 1995)

Előadó: Mátyás Péter

Ebben a filmben újra együtt játszik Jeanne Moreau és Marcello Mastroianni, mint 1961-ben az ÉjszakábanMarcello festőállványnak támaszkodik a Mont Saint-Victoire lábainál. Jeanne megjegyzi, hogy a Cézanne-t ihlető táj kissé elcsúfult, ám Mastroianni nem is a látványt, vagy az eredeti nézőpontot keresi, hanem, mint mondja, célja megtalálni a zseni mozdulatát, azt a gesztust, mellyel a remekművet létrehozta. Cézanne vallomása, mely szerint „minden ecsetvonással az életemet kockáztatom”, egyben Antonioni ars poeticája is.

 

2018. április 18., szerda 18:00 óra

Alex Garland: Ex Machina (108 perc, 2015)

Előadó: Baranyai Béla

Vajon mikor jöhet el az a pillanat, amikor már magunk is elbizonytalanodunk abban, hogy az előttünk álló humanoid robot valóban csupán egy gép-e? Alex Garland filmje ezt a kérdést feszegeti. Calebet, egy számítástechnikai nagyvállalat programozóját a cég tulajdonosa meghívja egy hétre a saját házába, mely nem mellesleg a világ egy elzárt, ám annál csodálatosabb helyén fekszik. Caleb feladata, hogy Turing-tesztnek vesse alá Ava-t, a humanoid robotot, és állapítsa meg, hogy az mennyire emberi. Caleb a géppel való beszélgetés során főnöke egyre több titkára jön rá… 

 

2018. április 25., szerda 18:00 óra

Billy Wilder: Sabrina (113 perc, 1954)

Előadó: Mátyás Péter

Ez a tündérmese a felszínen egy modern Hamupipőke-átirat, a mélyben azonban bravúros műfaji játék, kísérlet a háromszög-felálláson alapuló klasszikus melodráma átértelmezésére. „Én nem azzal töltöm az időmet, hogy filmjeimet elemezzem. Nem untatom azzal a vendégeimet, hogy a filmjeimet mutogatom nekik. Nem vagyok Pudovkin, nem fogok a Panteonba kerülni, nem vagyok a celluloid poétája. Egy dolog van csak, amit még jobban utálok annál, ha nem vesznek komolyan: ha túlságosan komolyan vesznek.” (Billy Wilder)

 

2018. május 2., szerda 18:00 óra

Sally Potter:  Orlando (92 perc, 1992)

Előadó: Hirsch Tibor

Orlandó történetét a kritikusai már regényhősként is megfejtendő rejtélyként vizsgálták. Miért él Virginia Woolf hőse négyszáz esztendeig?  És ha már-már örök életű is, miért éppen azokban a történelmi-sorsfordító, vagy éppen csendesen hétköznapi pillanatokban bukkan föl, melyeket az írónő – nyilván allegorikus hangsúllyal – kiválaszt, hogy az olvasó éppen akkor, éppen úgy találkozhasson vele? És a már-már halhatatlanság felé tartó élete során miért változik egyszer csak férfiból nővé?

Azzal, hogy a regény alapján Sally Potter 1992-ben elkészítette látványos, bár mostanra már kissé elfeledett kultuszfilmjét, csak szaporodtak a jelképes gesztusok, cselekményelemek körüli megfejtenivalók. Miben, mennyiben lehet más a film? Hogyan illeszthető egy sok évszázados élettörténet a csak percekben mért moziidőbe? Milyen egy öregedni képtelen, vagy másképpen öregedő férfi, aki nő – ha látjuk is?  Mi értelmezhető át, vagy mi értelmezendő újra egy korai feminista, hiperérzékeny angol filosz-zseni üzenetéből 1992-ben, és hogyan értelmezhetjük a majdnem halhatatlan hős/hősnő metamorfózisát ma, egy újabb negyedszázaddal később, miközben azóta a gender fogalmát ugyanúgy többször átértelmezték, ahogy az időt és a történelmet is? Aki a filmet megnézi vagy újranézi, ilyen kérdéseket tesz föl magának.               

 

 Malkovich 4 

2018. május 9., szerda 18:00 óra

Volker Schlöndorff:  A rémkirály (Der Unhold, 118 perc, 1996)

Előadó: Ungváry Krisztián

Volker Schlöndorff filmje az első azoknak az alkotásoknak a sorában, amely a náci múlt kapcsán fekete-fehér klisék helyett belülről próbálja megteremteni a megismerés és a megértés lehetőségét, anélkül, hogy az ítéletalkotást a néző szájába rágnák. A film klasszikus nagyjátékfilm és ugyanakkor Hollywood antitézise. Empatikus megközelítése, politikailag differenciált üzenete, a Wagner-operákat idéző képei és felkavaró hatása miatt nem csoda, hogy saját kora nem tudta megérteni: a film ugyanis 1996-ban Németországban egyértelmű bukás volt. Néhány évvel később ez másképp lett volna. Nyolc év múlva egy hasonló, bár művészileg kevésbé ambicionált vállalkozás (Oliver Hirschbiegel: A bukás című alkotása) már sikerre juthatott.

 „Ez egy totális John Malkovich-film! Tizenhat héten át forgattunk, és most tartunk a vágásnál. John az első kockától az utolsóig vásznon van. Egy rendkívül ambivalens figurát alakít, akiről sosem tudjuk meg, hogy idióta, vagy csak játssza a hülyét. Néha jó embernek tűnik, de nagyon gonosz is tud lenni. Alapjában véve negatív hős, mégis együttérzést ébreszt a nézőben. John nagyon erős az ilyen kétértelmű karakterekben.” (Volker Schlöndorff)

 

2018. május 16., szerda 18:00 óra

Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója ( High Plains Drifter, 101 perc, 1973)

Előadó: Pápai Zsolt

A Fennsíkok csavargója a színészként már befutott Clint Eastwood második rendezése. A felszínen mintakövetőnek tetsző bosszú-western, a mélyben azonban korának egyik legszubverzívebb mozidarabja, az évtizedek alatt kimunkált hollywoodi Vadnyugat-kép inverzét kínáló film, az amerikai énkép és öntudat kritikája. Eastwood szabályos westerntörténeti enciklopédiát alkot, és eközben újradefinálja a klasszikus westernfilmek hősábrázolását, illetve a magányos hős, a pionír mítoszát, újraszövi a hagyományos vadnyugati mozik konfliktushálóját, illetve újradefiniálja tradicionális moráljukat is – magyarán átírja a műfaj legalapvetőbb elemeit. Eastwood ezzel a filmjével dobbantott rendezőként is a világhírbe.

 

2018. május 23., szerda 18:00 óra

Brian De Palma: Nővérek (Sisters, 93 perc, 1973)

Előadó: Varga Zoltán

Televíziós műsor forgatásán ismerkedik meg Danielle és Phillip. Egyéjszakásnak induló kapcsolatuk kibontakozásába Danielle ikertestvére, Dominique felbukkanása hoz dermesztő fordulatot, s további bonyodalmakhoz vezet az exférj, a szomszéd házban lakó riporternő és a perfekcionista magándetektív megjelenése. Brian De Palma első nagy feltűnést keltő műve, az 1973-as Nővérek Alfred Hitchcock munkássága előtt tiszteleg – mindjárt három filmjét is megidézi –, és a brit mester legkedvesebb zeneszerzője, Bernard Herrmann muzsikájával borzolja az idegeket. Ám a Nővéreket a modern művészfilmhez is ezer szál köti: De Palma elidegenítő hatású formanyelvi bravúrokban bővelkedő lélektani thrillerében a bizonyosságok szertefoszlanak, az észleletekből hallucinációk, a hallucinációkból észleletek lesznek. Minél mélyebben bolyongunk a zavart psziché rejtelmeiben, annál inkább erősödik a filmben a szürrealista ihletettség, s végül joggal fogalmazódik meg a kérdés: a bizarr bűnügyi história mögött valójában mindvégig fekete komédiát láttunk?

 

2018. május 30., szerda 18:00 óra

Sarah Polley: Apáim története (Stories We Tell, 105 perc, 2012)

Előadó: Margitházi Beja

Az Apáim története meglepő élmény lesz mindazok számára, akik Sarah Polley-t elsősorban a Váratlan utazástól (1990–96) a Hibridig (2009) a szemük előtt felnövő gyerekszínészként, vagy önálló hangot kereső, kezdő rendezőként tartják számon (Egyre távolabb, 2006; Volt egy tánc, 2011). Polley kényes témához nyúló, első magánéleti ihletésű filmje ugyanis nemcsak a családtörténeti téma és az emlékezetműködés életteli, árulkodó részletekben gazdag megjelenítése, de szikrázóan intelligens lélektani látlelet, a dokufilm műfaji és formai kereteit is továbbgondoló, fikciós elemekkel vegyítő, többszörösen önreflexív alkotás, mely magabiztos kézzel és szórakoztatóan vezeti végig nézőjét a saját színészcsaládja körüli, kívülállókat is beszippantó érzelmi hullámvasútba.

 

Malkovich 5  

2018. június 6., szerda 18:00 óra

John Malkovich: Táncos a házban (The Dancer Upstairs, 128 perc, 2002)

Előadó: Cieklinski Sándor

A színészfenomén, John Malkovich rendezői debütálásában a Javier Bardem játszotta rendőrtiszt egy terrorista vezért üldöz, miközben beleszeret kislánya tánctanárnőjébe. A bűnügyi és a szerelmi szál összeér, érzelmek és érdekek ütköznek a piszkos politikai hatalom manipulálta kiismerhetetlen világban, az erőszakos akciók és légies táncjelenetek árnyékában. A Nicholas Shakespeare regényéből adaptált film egyik legnagyobb erőssége különleges atmoszférateremtő erejében rejlik.

 

2018. január 31. szerda 16:31

Következő hír

EZ KIT ÉRDEKEL? MEGHÍVÓ KÖZÉPISKOLÁSOKNAK A MŰCSARNOK MŰVÉSZETI LABORJÁBA

MEGJELENT! Az Osztrák-Magyar Monarchia mint művészeti színtér I-II.

Előző hír