Nicolas Schöffer retrospektív

Először és utoljára látható hazánkban egyben az a rendkívüli gyűjtemény, amelyet a kinetikus szobrairól ismertté vált Nicolas Schöffer egykori műtermében tárolt munkáiból rendez a Műcsarnok, a művész özvegye közreműködésével. A magyar származású, de főként Franciaországban alkotó Nicolas Schöffer egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztó munkáiból október végén nyílik meg a kiállítás a Műcsarnokban, ahonnan 3 hónap után az anyag külföldre kerül. Az elmúlt évtized legmagasabb biztosítási értékű tárlata a Műcsarnok kiállításainak sorában az október 30-tól látható Schöffer, melynek célja az 1992-ben elhunyt, világhírű „kibernetikus” művész újrafelfedezése. Minderre jó alkalmat kínál az is, hogy az UNESCO 2015-öt a Fény Évének választotta. Jóllehet, 1980-ban megnyílt ugyan a Nicolas Schöffer Gyűjtemény Kalocsán, a művész szülővárosában, mégis, Schöffernek utoljára 1982-ben volt jelentős tárlata Magyarországon. Az új kiállítást döntően a művész egykori műtermében, az özvegye tulajdonában lévő kibernetikus szobrokra építjük, s a tárlat megvalósításában aktív szerepet vállal maga Eléonore Schöffer is. Az állami garanciával megvalósuló kiállítás ebben a valamikori műteremben tárolt hatalmas anyagból mutat be válogatást. A legnagyobb hangsúlyt a tárlaton a művészt ismertté tevő kibernetikus és kinetikus szobrai kapják, de emellett bepillantást nyújt az anyag a festőként induló Schöffer korai munkáiba, valamint a meg nem valósult építészeti, olykor város méretű terveiből fennmaradt vázlatokba is. Schöffer kibernetikus szobrai a maguk korában úttörőnek, esztétikai szempontból hipermodern téri alkotásoknak számítottak. A kibernetikus szobrászat újfajta látásmódot adott a városi tereknek, ahol az alkotások nem csupán megjelennek, hanem a környezetre, pl. az időjárásra, hangra, fényre más-más módon reagálnak. Mai érdekességüket éppen az azóta felgyorsult, digitális-technikai forradalommal való összevetésük adja. Ma ezek a művek egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztanak, azzal szembesítik korunk emberét, hogy milyennek láttuk közel fél évszázaddal ezelőtt a jövőt. A tárlat kurátora Rockenbauer Zoltán és Szegő György.

Nicolas Schöffer

1912

Életrajz évszámokban (Összeállította: Rockenbauer Zoltán) 1912 Kalocsán megszületik Schöffer Miklós. 1931 Beiratkozik a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, azt követően, hogy már jogi diplomát szerzett Budapesten. 1932 Kiállít a Nemzeti Szalon egyik tárlatán. 1936 Párizsban telepszik le, és beiratkozik a Nemzeti Képzőművészeti Főiskolára, Fernand Sabatté osztályába. 1937 Festményekkel vesz részt a párizsi Őszi Szalon és a Tuilerie Szalon kiállításain. 1938 Barátságot köt Emile Bernard-ral, aki dr. Gachet házában kalauzolva megmutatja neki Van Gogh képeit. Kiállít Párizsban, a Függetlenek Szalonján. 1942 Auvergne-be menekül a német megszállás elől. 1945 Visszatér Párizsba. 1947 Szürrealista korszakának kezdete. Barátaival heti rendszerességgel találkozik Jean-Michel Atlan műtermében. Kiállít Párizsban a Galerie Bretau-ban. Megkapja a francia állampolgárságot. 1948 A térdinamika elméletének [Spatiodynamisme] kidolgozása. Kidolgozza a… Részt vesz Galerie des Deux-Iles Szélrózsa című kiállításán és a Salon des Réalités Nouvelles 2. tárlatán. 1949 Mély benyomást tesz rá Norbert Wiener: Cybernétique et Société [Kibernetika és Társadalom] című könyve. Felhagy a festéssel és szobrászattal kezd foglalkozni. Kiállít a Galerie des Deux-Iles és a Salon des Réalités Nouvelles tárlatain. 1950 Első térdinamikai szobrainak [Sculptures spatiodynamiques] kiállítása Párizsban, a Galerie des Deux-Iles-ben. Henri Perlstein mérnök közreműködésével és André Bloc anyagi támogatásával készíti el az elektromos meghajtású Térdinamikus órát [Horloge Spatiodynamique]. 1951 Kiállít Párizsban, a Fiatal Szobrászok Szalonján. A párizsi Modern Művészeti Múzeum udvarán bemutatja a Térdinamika 11. [Spatiodynamique 11] című művét. 1952 Kiállít a párizsi Galerie Mai-ben, majd a Galerie des Beaux-Arts-ban. 1953 Bemutatja építészeti terveit a Sorbonne-on rendezett VIII. Nemzetközi Földmérő Kongresszuson. 1954 A Saint-Cloud-i parkban felállítják az első kibernetikusan programozott, hanghatásokat keltő, 50 méter magas térdinamikus szobrát [Tour Spatiodynamique Cybernétique et Sonore]. A mű Jacques Bureau mérnök és Pierre Henry zeneszerző közreműködésével készült a párizsi Közmunka-építési Szalonra. Előadást tart a Sorbonne-on a térdinamika elméletéről. Részt vesz az első Absztrakt Szobrászati kiállításon a párizsi Denise René Galériában. Megjelenik első könyve Le Spatiodynamisme [A térdinamizmus] címmel. 1956 Az első önálló, kibernetikus szobor, a CYSP 1 megalkotása és bemutatása a Költészet éjszakája című műsorban, a Sarah Bernhardt Színházban, majd Marseille-ben és az amszterdami Képzőművészeti Akadémián. A marseille-i Avantgarde Művészeti Fesztiválon a Le Corbusier tervezte La Cité Radieuse épületének tetőteraszán előadják Maurice Béjart-nak a CYSP 1-re és táncosokra koreografált balettprodukcióját. Jacques Brissot rendezésében elkészül első filmje, a Sculptures, Projections, Peintures [Szobrok, Vetítések, Festmények]. 1957 A differenciált hőmérsékletű, fény-, szín- és hangzónájú Láthatatlan válaszfalakkal ellátott ház [Maison à Cloisons Invisibles] bemutatása a párizsi Közmunka-építési Szalonon a Philips és a Saint-Gobain cégek közreműködésével. Az év folyamán továbbfejleszti térdinamikai elméletét és kidolgozza a fénydinamika alapelveit [Luminodynamisme]. Bemutatók a Salon de Réalités Nouvelles-en, illetve a zágrábi Gradska Galerija Suvremene Umietnosti kiállításán. Kísérleti térdinamikai látványkreáció a Théâtre d'Evreux-ben és a Grand Central Station-ben New Yorkban. Elkészül második filmje, a Fer Chaud [Forró vas]. Rendezte: Jacques Brissot, zene: Yannis Xemakis, producer: Pierre Schaeffer. 1958 Újabb kiállítás a párizsi Denise René Galériában. Elkészül további két filmje: Spatiodynamisme [Térdinamizmus], rendezte: Tinto Bass, és Mayola, rendezte: Henri Gruel. 1959 Kidolgozza az idődinamika elméletét [Chronodynamisme]. Megalkotja a Musiscope-ot Julien Leroux mérnök és a Philips Társaság közreműködésével. Két mozgó, színes fényt vetítő fénydinamikus szobra a párizsi Modern Művészeti Múzeum gyűjteményébe kerül. Az év folyamán egyebek mellett részt vesz Párizsban a Fiatal Szobrászok Szalonján, az Anvers-i 5. Szabadtéri Szobrász Biennálén, a kasseli Documenta II-n. A francia televízió bemutatja Pierre Dumayet Közvetlenül – Nicolas Schöffer műterméből című műsorát. 1960 A Mikroidők [Microtemps] és a Luminoscope 1 megalkotása. Kiállítása nyílik a londoni Kortárs Művészetek Intézetében. 1961 A Musiscope bemutatása a párizsi Théâtre de France-ban Pierre Jansen zenéjére, Pierre Boulez vezényletével. A plexiüvegből készült Szeriareliefek [Réliefs Sériels en plexiglas] megalkotása. A Liège-i Kongresszusi Palota előtt felállítják az 52 méter magas, 66 forgó tükörrel és 120, elektronikusan vezérelt, színes fényszóróval ellátott Térdinamikus, kibernetikus fénytornyot [Tour Spatiodynamique et Cybernétique de Liège], amelyről Henri Gruel rendezésében film is készül. A Kongresszusi Palota homlokzatán Henri Pousseur zenéjére, Jean Seaux verseivel fénydinamikai audiovizuális látványkreációt [Spectacle Audiovisuel Luminodynamique] mutat be. Önálló kiállítás a brüsszeli Képzőművészeti Palotában, valamint részvétel a VI. Sao-Paulo-i Biennálén. A Francia Televízió kísérleti adása: Variations Luminodynamiques 1 [Fénydinamikai variációk 1.]. Rendezte: Jean Kerchborn. 1962 Fényfal [Mur Lumière] megalkotása és bemutatása a párizsi Iparművészeti Múzeum L’Objet [A Tárgy] című kiállításán. Rövid videóetűdben feldolgozza Claude Lelouch Le propre de l'homme [1960] című filmjének utolsó jelenetét. Térdinamikai műveit a Réalités Nouvelles-en állítja ki. 1963 Bemutatja az épülő Défense negyed számára tervezett 324 méteres párizsi kibernetikus fénytorony makettjét, a Tour Lumière Cybernetique de La Défense-t. Kísérleti fénydinamikus produkció Párizsban a Théâtre de la Cité-ben, műveinek bemutatása a Lyon-Villeurbonne-i Városi Színházban Roger Planchon színész-rendező közreműködésével. Gyűjteményes kiállítása nyílik a párizsi Iparművészeti Múzeumban. Elkészül Jacques Brisot újabb filmje: Pavillon de Marsan: Nicolas Schöffer címmel. A svájci Griffon Kiadó gondozásában háromnyelvű monográfia jelenik meg Nicolas Schöffer címmel; a hanglemez mellékleten Pierre Henry a művész térdinamikai szobraira írt zenéje hallható. 1964 Kiállítás az amszterdami Stedelijk és az eindhoveni Stedelijk van Abbe Múzeumban, valamint a Tel-Avivi Szépművészeti Múzeumban. Bemutatkozás a kasseli Documenta III-on. Részt vesz a londoni Tate Gallery Egy évtized képei és szobrai 1954–1964 című kiállításán. 1965 Elkészül a Prizma [Prisme], amelyet Párizsban, a Saint-Gobain-nél mutat be. Megalapítja a GIAP [Group International d'Architecture Prospective] építészcsoportot Yona Friedman, Walter Jonas, Paul Maymont, Georges Patrix, Michel Ragon és Ionel Schein részvételével, és kiadják a Les Visionnaires d'Architecture [Az építészet látnokai] című kötetet. Első jelentős kiállítása az Egyesült Államokban: 7 szobrot állít ki Buffalóban az Albreight Knox Művészeti Galériájában rendezett Mai kinetikus és optikai művészet című kiállításon. A New York-i Zsidó Múzeumban megnyílik a Két kinetikus szobrász: Nicolas Schöffer és Jean Tinguely című kiállítás, amelyet a következő években a washingtoni Modern Művészeti Galéria, a Minneapolisi Walker Art Center, a pittsburghi Carnegie Intézet és a Seattle-i Művészeti Múzeum is átvesz. 1966 Megnyílik a Voom-Voom, az első fénydinamikus lemeztár Saint Tropez-ban. Térdinamikai látványbemutató a Bordeaux-i SIGMA-fesztiválon. Önálló teremmel vesz részt a párizsi Modern Művészeti Múzeum Fény és Mozgás című kiállításán. A GIAP-pal együtt kiállít a Párizsi Galerie Arnaud-ban. A Fényfal [Mur Lumière] és a Spatiodynamique 17 bemutatása a párizsi Autoszalonon. Microtemps-kiállítás a párizsi Denis René Galériában. 1967 Részvétel a római La Luce [A Fény] című kiállításon az Obelisco Galériában. 1968 A Lumino, az első olyan alkotás megépítése, amit a Philips Társaság számára ipari sorozatgyártásra készít. Fénydinamikus látványbemutató a Hamburgi Operában Gian Carlo Menotti Segítség, segítség, a globolinkok! című gyermekoperájának balettzenéjéhez (koreográfia: Alwin Nikolais). Első egyéni kiállítása az Egyesült Államokban, a New York-i Weddel Galériában. Felállítják a Spatiodynamique 17-et a washingtoni Hirshhorn Múzeum előtt. Első egyéni kiállítás Németországban, a düsseldorfi Kunsthalléban. Elnyeri a XXXIV. Velencei Biennále nagydíját, kitüntetik a francia Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozatával. Guy Job rendezésében elkészül az Astronomie című balettfilm Pierre Henry zenéjére, Sparambeck koreográfiájával. 1969 Bemutatja a Minieffektusok [Minieffets] és Miniszobrok [Minisculptures] sorozatokat a párizsi Denise René Galériában. Kiállít a római és a párizsi Modern Művészeti Múzeumban. Tokióban a YEAA kiállításán, majd Oslóban bemutatja a Prizmát. Párizsban a Modern Művészeti Múzeum előtti útszakaszon audiovizuális bemutatót tart. La Ville Cybernétique [A kibernetikus város] címen jelenik meg második könyve. 1969-1971 A párizsi képzőművészeti főiskola építészeti karán a művészet és programozás témakört tanítja. 1970 Az osakai világkiállításon bemutatja a párizsi Défense negyedbe tervezett Kibernetikus Fény-Torony 12 méteres makettjét. További kiállítások a párizsi Denise René Galériában, illetve Caracasban a Mendosa Alapítványnál. Kiállítja a Nagy Prizmát a Howard Galleryben és az oxfordi Egyetemi Múzeumban. Le Nouvel Esprit Artistique [Az új művészeti szellem] címen jelenik meg harmadik könyve. 1971 A Chronos 10 fénydinamikai szobor felállítása a Vincennes-i botanikus parkban. A Chronos 8 felállítása Roch-sur-Yon gimnáziumában. A tel-avivi Modern Művészeti Múzeumban kiállítja a Prizmát. Részt vesz a IV. Nemzetközi Kortárs Szobrászat Kiállításon, a párizsi Rodin Múzeumban. Kiállítás és konferencia az Arras-i Noroit Körben. Új könyve jelenik meg Entretiens avec Philippe Sers [Beszélgetések Philippe Sers-rel] címen. 1972 Kiállítások a New York-i Denise René Galériában, valamint a neuchâteli Egyetemi Városban. Konferencia a Sorbonne Esztétikai Társaságának szervezésében és a neuchâteli egyetemen. A francia Becsületrend lovagi fokozatával tüntetik ki. 1973 A SCAM 1 elnevezésű autószobor megalkotása és bemutatása Milánó utcáin. Kyldex 1 címmel Pierre Henry zenéjére és Alwin Nikolais koreográfiájára kísérleti, kibernetikus látványbemutató a Hamburgi Operában. A műből Klaus Lindeman rendezésében film is készül, amit a német NDR televíziós csatorna mutat be. Egyéni kiállítások a Chalon-sur-Saône-i Kultúrközpontban, illetve a montedisoni ipari központban és Svájcban az Aarui Múzeumban. Új könyve jelenik meg La Tour Lumière Cybernétique [A Kibernetikus Fény-Torony] címen. 1974 A SCAM 1 autószobor nyilvános bemutatása Párizsban. Részt vesz a New York-i Nyitott körforgás című szimpóziumon, valamint művészeti konferenciákon Athénban. Három videófilmet készít a francia televízió számára. Egyéni kiállítások a párizsi Modern Művészeti Múzeumban, a caracasi Arte Contact Galériában. La Nouvelle Charte de la Ville [A város új chartája] című könyvének megjelenése. 1975 A Varetra fénydobozok kidolgozása, valamint bemutatásuk Párizsban az Artcurial Galériában. Kidolgozza a párizsi Les Halles átépítési tervét: A vásárcsarnok negatív domborműve [Relief Négatif des Halles] címen. (Nem ez a terv valósult meg). San Franciscóban az Embarcadero Centerben felállítanak egy 20 méteres idődinamikus szobrot, Párizsban a Sorbonne-kápolnában az őszi fesztivál keretében Pierre Barbaud computerzenéjével bemutatják a Nagy Prizmát. (Az előadásról film készül.) A Chronos 13 bemutatása a párizsi Denise René Galériában. Kiállítás a düsseldorfi Denise René – Hans Mayer Galériában. Konferenciaszereplések az Orléans-i Képzőművészeti Iskolán, illetve a Poitiers-ben az Országos Világítástechnikai Kongresszuson. 1976 Számos franciaországi kiállításon vesz részt, köztük a Tíz évszázad magyar művészete című tárlaton a párizsi Petit Palais-ban. Négy szeriográfiát készít a Cabinet des Estampes gyűjtemény részére. Előadást tart a Sorbonne-on a Francia Kibernetikai Társaság keretében. Először tér haza szülővárosába, Kalocsára. Art et Société [Művészet és társadalom] címen albumot jelentet meg. 1977 Áttetsző műanyag csövekből szőve megalkotja a MURLUX 1-et, azaz az első fénydinamikus szőnyeget, amit a lausanne-i textilművészeti biennálén mutat be. Elkészül a MÉTAP 1 fémszőnyeg. Bonnban felállítják a 20 méteres Chronos 15, Saint-Jacques de Metz-ben pedig a Chronos 10 szobrot. Megkezdi szonorikus kísérleteit elektronikus orgonára. Részt vesz a Sorbonne művészet-filozófiai és művészet-esztétikai konferenciasorozatán. Konferencia a stuttgarti képzőművészeti iskolán. Első hivatalos látogatása Magyarországra az emigráció óta. A France 3 televíziós csatorna Variations Luminodynamiques 2 [Fénydinamikai variációk 2] címmel sugároz műsort. 1978 Megépíti a Téléluminoscope 2 című művét, majd a Nap [Soleil] programozott fénydinamikus mobilalkotást. Létrehozza az Unitra-szőnyeget. Roissy en Brie-ben felavatják a Társadalmi Tanács székházának faldíszítményét. Építészeti dokumentációs kiállítás a Chatou-i Művelődési Központban. Az aubussoni Textilművészeti Múzeumban bemutatja a MURLUX 1-et. Párizsban részt vesz A jövő építészete, illetve a Művészet és Technológia kerekasztal-beszélgetéseken. Könyve jelenik meg Perturbation et Chronocratie [Zavar és Időuralom] címen. 1979 A Delta-szobrok és a Naptornyok megalkotása. Zeneműveiből az első koncert Párizsban, a svéd művészeti központban. A Hungaroton kiadásában Hommage à Bartók címmel jelennek meg zeneművei. 1980 Münchenben felállítják a 16 méter magas Chronos 10 B programozott szobrot, Párizsban a Szabadtéri Szoborpark Tino Rossi kertjében a Chronos 10-et. Kalocsán Dargay Lajos közreműködésével megnyílik a Nicolas Schöffer Múzeum, a magyar televízió dokumentumfilmet mutat be a művészetéről. 1981 Zenei kutatásokat végez az IRCAM Számítógépes Hangstruktúra Kutatások programjában. Graphilux néven pedagógiai kísérletsorozat indult Kalocsán magyar óvodákban, iskolákban. A Magyar Televízió bemutatja Egri János riportfilmjét a művészről. La Théorie des Miroirs [A tükrök elmélete] címen új könyve jelenik meg. 1982 A Francia Szépművészeti Akadémia Szobrászati Tagozata ‒ Louis Dideron szobrász halála után ‒ őt választja tagjai közé. A Multipoláris billenő szobrok [Basculantes-Multipolaires] kidolgozása és a Hárompólusú [Tripolaire] prototípus elkészítése. Kalocsán felállítják a 24 méteres Chronos 8 kibernetikus fénytornyot. Kiállítása nyílik a párizsi Artcuriel Galériában. Művészetének első és 2015-ig az utolsó, átfogó bemutatása Budapesten, a Műcsarnokban. A Magyar Népköztársaság Zászlórendjének bronzfokozatával tüntetik ki. 1983 A párizsi Modern Művészeti Múzeumban rendezett Electra nemzetközi kiállításon külön termet kap. Ebben az évben dolgozza ki a Hydrothermochronos kút terveit, amely felállítása esetén víz, tűz és lézerfény felhasználásával működött volna. A budapesti Szépművészeti Múzeumban felállították a Nagy Prizmát és a Chronos 5-t. Részt vesz a párizsi Tête de La Défense pályázaton André Remondet építésszel, valamint az Opéra de la Bastille tervpályázaton Nagy Ágotával és magyar építészcsapatával. (A tervek nem valósultak meg). Új partitúratípust dolgoz ki, amely segítségével megírja a Variációk 600-ra [Variations sur 600] című zeneművét Marc Battier közreműködésével az IRCAN nagy számítógépére. A Leonardo című folyóiratban közzéteszi az IRCAM-ban végzett zenei kutatásainak eredményeit. Párizsi műtermét a Villa des Arts-ban alkalmanként megnyitja a nagyközönség számára. Megkapja a Francia Becsületrend Tiszti Fokozatát. Bemutatják a Pompidou Centrumban Takács Gábor rendező Kalocsától Párizsig (Nicolas Schöffer) című filmjét, Rajnai András filmje, a Variations „Luminodynamiques 3, Microtemps” első díjat nyer a Graz-i Nemzetközi Videófesztiválon. 1984 Számos franciaországi kiállításon vesz részt, Kalocsán megrendezik az Első Nemzetközi Schöffer Szemináriumot, amelynek központi témája: Új Technológiák a Kortárs Művészeti Kutatásokban. A kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban előadják a Variaciók 600-ra és Orgonaimprovizációk című zenei programot. Párizsban megalapítják a Nicolas Schöffer Baráti Társaságot. Műtermében az év folyamán 22 szervezett látogatást tartanak. 1985 Megalkotja a Percussonor és Soleolson szobrokat, elkészül a Heliocephalochronos szobrok terveivel. Kalocsán megrendezik a Második Nemzetközi Schöffer Szemináriumot a Párizsi Magyar Műhely közreműködésével (téma: Számítógép és Költészet). Kovács László rendezésében Graphilux címmel készül tévéfilm. Jobb karja megbénul. 1986 Betegsége folytán balkezes grafikai technikákkal kísérletezik [Choreographiques]. Neki ítélik az ISAST [International Society for the Arts, Science and Technology] 1986 évi Leonardo-díját. New-Orleans-ban a Virlain Fondationban felállítják a Chronos 8-at. Elkészülnek a Lux 16 és a Toulouse-i Fénytorony tervei. Számos kiállításon vesz részt műveivel Franciaországban és Németországban. 1987 Pont-d’Ainben az autópályák találkozásánál állítják fel egy 18 méteres tornyát. Syracousában és Cincinattiban mutatják be a CYSP 1-et. Megjelenik Budapesten a tíz szerigráfiából álló, darabonként szignált Varigráfia-mappa. 1988 Lyonban az egyik metróállomás előtt felállítják a 30 méteres, Lyoneon elnevezésű, programozott, kibernetikus tornyot. Macintosh számítógéppel új, balkézre tervezett grafikai kutatásokba kezd [Ordigraphics]. Több Franciaországi kiállításon vesz részt, a CYSP 1-et bemutatják New Yorkban. 1989 A Denise René Galériában 1949 Spatiodynamiques 1 et 2 – 1989 Choréographics et Ordigraphics címmel állít ki. A párizsi Magyar Intézet Legutóbbi tervek címmel mutatja be a Percussonors, Basculantes és Hydrothermochronos tervrajzait. Részt vesz a Moszkvai Szépművészeti Akadémia kiállításán, valamint a párizsi La Défense Galéria Geometrikus művészet, Fény és Mozgás című tárlatán. A Saint-Etienne-i Modern Művészeti Múzeum nyári egyetemének keretében Eléonore de Lavandeyra-Schöffer szervez konferenciát Nicolas Schöffer jövőbeli művészete címmel. Kalocsán megrendezik a Harmadik Nemzetközi Schöffer Szemináriumot, ezúttal az új zenei kutatásokra fókuszálva. 1990 Újabb balkézre tervezett grafikai kutatásokon dolgozik kollázsok felhasználásával [Colleographics]. Számos kiállításon vesz részt, egyebek mellett Château de Bourdeilles-ben, Noroît-ban, Compiègne-ben; a Graphilux bemutatása Troyes-ban. Kitüntetik a l'Ordre National du Mérite parancsnoki keresztjével. Megjelenik tizedik könyve Surface et Espace [Felszín és Világűr] címmel. 1991 Újabb grafikai tervek kollázsok és számítógép felhasználásával [Ordicols]. Részvétel franciaországi kiállításokon egyebek mellett Montpelier-ben, Asnières-ben, Château des Vaux-ban, Auxerre-ben, valamint a hollandiai Amersfoortban. Kalocsán megrendezik a Negyedik Nemzetközi Schöffer Szemináriumot Új építészeti kutatások címmel. Alain Bourgeon szobrász és Jean-Michel Françoise modellkészítőként megalkotja Schöffer akadémikusi kardját, a Fénykardot inox acélból és plexiből. A művész életében forgatott utolsó videófilmet Marion Sarraut rendezi Surface et espace: Ordigraphics et Colléographics [Felszín és világűr: Ordigráfiák és Kolleográfiák] címmel. 1992 Montmartre-i műtermében január 8-án, nyolcvanéves korában meghal Nicolas Schöffer.

Rockenbauer Zoltán kurátor

Szegő György

Nicolas Schöffer retrospektív 2015.10.30. - 2016.01.31. Műcsarnok

Először és utoljára látható hazánkban egyben az a rendkívüli gyűjtemény, amelyet a kinetikus szobrairól ismertté vált Nicolas Schöffer egykori műtermében tárolt munkáiból rendez a Műcsarnok, a művész özvegye közreműködésével.

 

Virtuális séta

Nicolas Schöffer retrospektív

Nicolas Schöffer retrospektív
2015. október 30. - 2016. január 31.

Műcsarnok

Jegyek
2015. október 30. - 2016. január 31.
Előző kiállítás

Heuréka! Műcsarnok – ősz/tél

2015. november 5. - 2016. január 31.
Következő kiállítás

A szobrász Malgot