Peterdi Gábor - 1915-2001 "...a tiszta tűz bennem maradt" című kiállítása

A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi Istvánnál tanult, majd félbeszakította tanulmányait, és Rómába ment. Beiratkozott ugyan az Accademia de Bella Artére, de a professzorok előadásainál sokkal jobban érdekelte őt Raffaello, Michelangelo, Uccello és Mantegna műveinek tanulmányozása. Rómában készített munkáival, köztük a Kalózokkal elnyerte a Prix de Rome-ot. Mussolini hatalomra jutása után nem akart többé Rómában maradni, egyébként is vonzotta a modern művészetek, a friss áramlatok városa, Párizs, ahova 1932-ben érkezett. A Julian, a Skandináv és a Grande Chaumière Akadémián tanult, miközben szorgalmasan látogatta a Louvre-t és a kortársakat bemutató galériákat. Kezdetben elsősorban magyar művészekkel ismerkedett meg. Anton Prinner mellett jó barátságba került Szenes Árpáddal (és Vieira da Silvával), Tihanyi Lajossal, Kolozsvári Zsigmonddal és feleségével, Val Auréliával. Az akkor mindössze tizenhét éves fiatalembert valamennyien igyekeztek lehetőségeikhez mérten segíteni., az Atelier 17-be. Peterdi 1934-től rendszeresen dolgozott az angol Stanley William Hayter grafikai műhelyében, az Atelier 17-ben, ahol mesteri módon elsajátotta a különféle grafikai sokszorosító módszereket. A műhelyben olyan művészekkel ismerkedhetett meg és dolgozhatott együtt, mint Max Ernst, Chagall, Calder, Giacometti, Tanguy és Miro. Az ismeretségi kör ezután folyamatosan tágult, és többek között ő is résztvevője lett a Delaunay-házaspár szokásos péntek esti asztaltársaságának a Les Closeries des Lilas-ban. A kezdetben inkább expresszionista képei mellett ebben az időben kezdtek megjelenni a szürrealizmus felé hajló, majd egyértelműen szürrealista alkotások, ami minden kétséget kizáróan az Atelier 17-ben dolgozó művészek hatásának volt köszönhető. A legárulkodóbban talán a Gyilkos kakas sorozat több darabja, köztük a Jó reggelt, Peterdi úr! című 1939-ben készült festménye tanúskodik erről, ami Max Ernst 1937-ben született festményével Az otthon angyalával rokonítható. Miközben a harmincas évek második felében több jelentős szürrealista képe született, azokkal egyidőben készítette el a spanyol polgárháború valóságát kegyetlenül őszintén elénk táró, öt részből álló expresszionista sorozatát, a Kétségbeesést.

Míg Peterdi Rómában gyakran éhezett, mert csak a szülők által küldött szűkös támogatásra számíthatott, addig Párizsban már sikerült alkalmi grafikai munkákhoz jutnia. Elsősorban plakáttervek készítésére kapott megbízást, de a számára több tekintetben is sikeres 1936-os év már komolyabb lehetőséget is kínált. Ekkor ismerkedett meg a falikárpitok művészetének újraélesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Jean Lurçat-val, aki maga mellé vette tervezőműhelyébe. Közös munkájuk legkiemelkedőbb eredményét az 1937-es párizsi Világkiállítás Les Echanges Intellectuels á travers du Monde (Szellemi Együttműködés) pavilonjának freskóegyüttese jelentette, amivel aranyérmet nyertek. A pavilon építési munkáit a svájci Denis Honegger vezette, aki azután rendszeres megbízást adott Peterdinek az általa tervezett épületeket dekoráló freskótervek elkészítésére. Ugyancsak 1936-ban került kapcsolatba a kiváló ítélőképességgel rendelkező galériatulajdonossal, Jeanne Bucher-vel. Peterdi 1938-ban nála rendezte első egyéni kiállítását, és egy évvel később Jeanne Bucher kiadásában jelent meg bibliofil rézkarc-albuma, a Black Bull (Fekete bika). A bibliofíl albumot mindössze 57 példányban adták ki.

Peterdi harmincas évek végén készített alkotásaiban, a Haláltánc csontváz-táncosa és felrobbanó házai, a Dózsa György embert égető lángjai, a Gyilkos mindent elnyelő kakasa vagy a gyengébbnek semmi esélyt sem adó Nagy csata szörnye előrevetítette a halált, pusztulást, fájdalmat hozó tragikus jövőt. 1939 augusztusában elhagyta Európát, és a háború kitörése előtt három nappal megérkezett New Yorkba. A magával vitt festmények (köztük a már említett Jó reggelt Peterdi úr!), akvarellek és metszetek lehetővé tették, hogy két hónappal később, Mattával osztozva a helyen, bemutatkozzon a főleg szürrealistákkal foglalkozó Julien Levy galériájában. Ezután még két újabb egyéni kiállítás következett, majd Peterdi önkéntesként bevonult az amerikai hadseregbe, és mint katona visszakerült Európába, a háború kellős közepébe. 1945-ben visszatért az Egyesült Államokba. Festményei hosszú ideig elsősorban háborús élményeit tükrözték, és csak az évek múlásával szelidültek csendéletekké, tájképekké, metszetei azonban sokkal tovább hordozták az átélt tragédia nyomait. A még 1945-ben Németországban készített rajzok, mint a csonttá soványodott kezet és lábakat ábrázoló Csendélet Németországban, az ötvenes évek Apokalipszis-sorozata vagy az 1962-es Álmodó halott nemcsak az örökké kísértő emlékek feldolgozása volt, hanem figyelmeztetés is.

Az ötvenes évek második felétől festményeinek legfontosabb témája a természet, a táj lett. Háttér nélküli, teljesen telített képein az expresszionizmus idejéből magával hozott lángoló pirosak, világító zöldek, kékek, sárgák uralják a vásznat, gyakran oly módon, hogy a festményen szinte kizárólag csak egyetlen szín különféle árnyalatai szerepelnek.

Megnyitó beszédet mond PASSUTH Krisztina művészettörténész

Az ERNST Múzeum köszönetét fejezi ki a kiállítás létrehozásában DEZSÉNYI Katalin műfordítónak, Ms. Joan PETERDInek, a budapesti Szépművészeti Múzeumnak, a pécsi Modern Magyar Képtárnak, valamint minden közreműködőnek és támogatónak.

A kiállításokhoz kapcsolódó programok:
2007.április 13., péntek 18.00
Körkörös Kompozíció
Anton PRINNER kiállításához
Kortárs zenei koncert magyar és francia szerzők műveiből
Közreműködik:
RAJK Judit - ének, SUSZTER Ágnes - fuvola, KOVÁCS Katalin és FÜLEI Balázs - zongora

Pierre CSILLAG: QUATRE DANSES ELÉGIAQUES
magyarországi bemutató
VIRÁGH András: HÁROM HIMNUSZ
Pierre CSILLAG: APHORISMES - ősbemutató
ALAIN BERNAUD: INCANTATION ET DANCE
magyarországi bemutató

Pierre CSILLAG:
TROIS MELODIES SUR DES POÉMES D'ARMAND SILVESTRE - ősbemutató
1. "Quand ton sourire me surprit"
2. Epitaphe
3. Crépuscule

Múzeumi beszélgetések
2007. április 18., szerda 17.00
MAGYAROK PÁRIZSBAN A 20. SZÁZAD ELSő FELÉBEN
PASSUTH Krisztina művészettörténész, MAKLÁRY Kálmán galériavezető

2007. április 25., szerda 17.00
MONSIEUR MADAME
WESSELY Anna szociológus, LAFFERTON Emese
A beszélgetést BORDÁCS Andrea esztéte vezeti
2007. április 12. - május 23.

Ernst Múzeum

Jegyek
2007. március 23. - május 28.
Előző kiállítás

Kempelen - Ember a gépben

2007. április 24. - május 25.
Következő kiállítás

HÍRTELEN