Táj
Mátrai Erik
Táj című installációját kifejezetten a
Műcsarnok új projekttermébe, az M0-ba tervezte.
A historizáló, gipszstukkós, boltozatos korábbi
díszterem majdnem teljes alapterületén aranyszínű
folyadék kavarog és folyik le a négy méter
magas falról. A víz hangja és a sárgás fény akusztikusan
és vizuálisan is betölti, uralja a kiállítóteret.
A barokk oltár látványelemeitől ihletett, hangsúlyosan
szimmetrikus kompozíciójú mű egy olyan
locus, melynek ugyanúgy része az aranykorra,
idilli világra (tájra) való utalás, mint a természet
ciklikusságának, a mitikus idő képzetének megteremtése.
Az aranytemperával és aranyporral
elegyített, gomolygó-áramló tünemény megőrzi
az életadó víznek és az aranynak mint a gazdagság
forrásának a szimbolikus jelentését.
A Mátrai-művekre oly jellemző festői látásmód és
a korábbi, rekurrens motívumok is szerephez jutnak
a
Tájban (
Barracasi mise, A Vörös-tenger ketté-
választása). Ezúttal azonban nem használ projektort
a művész, nem videó-alapú művet hoz létre,
hanem vízzel, festékkel, fával és fóliával dolgozik.
A
Táj esetében nem az illúzió megteremtéséről
van szó, hanem a realitásként bemutatott vízió-
ról,
a látomás valóságossá tételéről, a képzelet
képének megjelenítéséről. Mátrai műve leginkább
ebben különbözik a hasonló tematikájú kortárs
munkáktól, úgy mint Olafur Eliasson ismert,
városi térbe állított installációitól, Julius Popp
high-tech szó-vízesésétől vagy Fabrizio Plessi a
valóság és illúzió határaira reflektáló alkotásaitól.
A kortárs képzőművészeti és művészettörténeti
hagyományból egyaránt építkező aranyló
Táj itt
és most, a Műcsarnok intézményét érintő változások
kontextusában is értelmezhető.
Mátrai Erik 2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti
Egyetem festő szakán, jelenleg Budapesten
él és dolgozik. Műveit sokoldalú médiahasználat
jellemzi. Videói, táblaképei, melyeknek fő témáit
gyakran a vallásból és a művészettörténetből meríti,
a legújabb technikai megoldásokkal és a klasszikus
ikonográfia elemeivel társulnak. Mátrai folyamatosan
kísérletezik új anyagokkal és technikákkal is. Előszeretettel
foglalkozik olyan természeti elemekkel
és jelenségekkel, mint a tükröződés, a víz, a köd, és
jellemzően letisztult, puritán munkák létrehozására
törekszik. A mű és a tér kapcsolatát fókuszba állító
installációi gyakran szakrális térben kapnak helyet,
vagy éppen maguk az alkotások adnak a helyszínnek
transzcendens jelentést.
www.erikmatrai.com
Támogatók: EMMI, Naplopó Kft.
Az installációhoz kapcsolódó interjúsorozatunk első részében Lőrinc Lilla képzőművésszel beszélgettünk.
A második részében Paksi Endre Lehel művészettörténész fogalmazza meg gondolatait a műről.
A harmadik részben pedig Jelenits István szerzetes teológus beszél a műről, és a szakrális háttérről.