Titok, rejtély | Beszélgetések filmekről | Új sorozat februártól a Műcsarnokban

Titok, rejtély

2017. február 1., szerda 18 óra   
Mike Leigh:  Titkok és hazugságok  (Secrets & Lies, 137 perc, 1996)               
Előadó: Györffy Miklós irodalmár, kritikus    
Mike Leigh filmje, amely 1996-ban elnyerte a cannes-i fesztivál Arany Pálma díját, a londoni kispolgárság és proletariátus körében játszódik és öt szereplő történetét ábrázolja, akik így-úgy mind közeli rokonai egymásnak, de összetartozásukat titkok és hazugságok takarják. A bonyodalom kiindulópontja, hogy Hortense, a 27 éves fekete optikus nő, miután elveszíti nevelőanyját, kinyomozza és felkeresi szülőanyját, Cynthiát, aki eddig csak annyit tudott róla, hogy annak idején adoptáltatta a nem kívánt fekete újszülöttet. A negyvenes évei közepén járó, tanulatlan fehér proletárasszonyt sokkolja fekete bőrű leányának felbukkanása. Egy családi összejövetel alkalmával színre lép még másik lánya, aki fehér és utcaseprő, továbbá viszonylag konszolidált, fotográfus öccse és menye, akik szintén őrizgetnek titkokat. Mike Leigh lenyűgöző improvizációkkal élő filmje olyan komédia, mint Csehov darabjai: annyira szomorú, hogy azon már csak nevetni lehet.

2017. február 8., szerda 18 óra
Wim Wenders :  A piszkos ügy  (Hammett, 93 perc, 1982)                 
Előadó: Varró Attila filmkritikus
Az angolszász krimi-irodalom leghíresebb írói közül kevés olyan akad, akinek magánélete épp olyan izgalmas és rejtélyekben bővelkedő volt, mint életműve. Dashiel Hammett, A máltai sólyom és a Véres aratás számtalanszor megfilmesített klasszikusainak írója ráadásul egy fél évszázaddal későbbi krimi-író regényének hőseként is erősíthette a párhuzamokat az általa megírt szereplőkkel. Joe Gores bűnügyi művéből Wim Wenders készített kultikus neo-noirt, ám a rejtélyek a filmverzióval még tovább bővültek: vajon tényleg Wenders, vagy inkább a produceri szerepet betöltő Francis Ford Coppola a végső verzió valódi készítője?

2017. február 15., szerda 18 óra
Elem Klimov : Agónia  ( Agonyija, 150 perc, 1981)            
Előadó: Spiró György író, esztéta      
Elem Klimov a legnagyobb orosz filmrendezők közé tartozik. Agónia című remekműve az orosz téboly kivételesen erős látomása, a világháborús anarchiába süllyedt cárizmus pontos karikatúrája. Nagyszerű színészek, remek ritmus, gondosan megkomponált képek. A nyolcvanas évek elején készült mű semmit sem vesztett aktualitásából, sőt egyre időszerűbb.

2017. február 22., szerda 18 óra
Fábri Zoltán: Utószezon   (119 perc, 1966)       
Előadó: Gelencsér  Gábor filmtörténész   
Az 1961-ben zajló Eichmann-per feleleveníti a magyarországi zsidóság sorsát a második világháború végnapjaiban, s a kádári felejtéspolitikával ellentétben emlékezésre és szembenézésre hív. Ennek jegyében forgatja Fábri Zoltán talán legkülönösebb filmjét Rónay György Esti gyors című regénye nyomán. Az Utószezon egyrészt a holokauszt bűnével kapcsolatos lelkiismeretfurdalás drámája. A film főhőse egyetlen, óvatlanul kiejtett „hacsak” miatt, amelynek következtében gázkamrába került munkaadó gazdája és annak felesége, a történet jelenében súlyos lelkiismeretfurdalástól szenved. Másrészt a film bátor – és egyben vitatható – kísérlet a holokauszt ábrázolhatatlan botrányának ábrázolására, méghozzá a groteszk szatíra stíluseszközével.

2017. március 1., szerda 18 óra
David Lynch:  Veszett a világ    (Wild at Heart, 124 perc, 1990)  
Előadó: Varró Attila filmkritikus    
Barry Gifford fekete humorú gengszter-szatírája egy évvel megjelenése után David Lynch (Mulholland Drive) kezében alakult át posztmodern műfajparódiává. Az egyszerre brutális Óz a Csodák Csodája tündérmese, groteszk road movie és rejtélyekkel teli szürreális gengsztertörténet a Lynch-karakterek bizarr skáláját vonultatja fel, élen a menekülő szerelmes hőspárossal: a börtönből szabadult Elvis-rajongó életművésszel, Sailor-ral és szenvedélyes, kompromisszumokat nem ismerő szerelmével, Lulával, akik válogatott emberszörnyek között száguldva hajszolják saját kétszemélyes Smaragdvárosukat. A film az 1990-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját nyerte.  

2017. március 8., szerda 18 óra
Claude Chabrol:  A hentes   (Le  boucher, 89 perc, 1970 )              
Előadó: Mátyás Péter filmesztéta     
Chabrol filmje két forrásbóll merit. Az első az általa kidolgozott, szociográfiai hátterű bűnügyi kamarajátéknak nevezhető filmtípus, amelyet áthat a környezet, az ábrázolt emberek viselkedésének, mindennapjainak pontos ismerete. A másik Fritz Lang korszakos remekének hatása: ahogyan ott, úgy Chabrolnál is egy város keresi a sorozatgyilkost – mindhiába. Hátborzongató, olykor cinikus látlelet a békés francia kispolgárok titkairól, hazugságairól.  

2017. március 22., szerda 18 óra
Michelangelo Antonioni: A kaland    (L’avventura, 124 perc, 1960)          
Előadó: Bárdos Judit filmesztéta
A film első félórájának végén eltűnik a néző szeme elől az, akit eddig a film női főszereplőjének vélt. A film végén sem derül fény arra, hogy mi történt vele. Baleset? Öngyilkosság? Vihar a tengeren? Mintha a rendező szándékosan szembeszegülne a néző elvárásaival: nincs poén, nincs csavar, nem oldódik fel a feszültség. Ez a nyitottság és néhány más filmnyelvi sajátosság – az időkezelésé, a ritmusalkotásé, a cselekményvezetésé és a dramaturgiáé - a modern filmművészet emblémájává tette ezt a filmet. Antonioni Kalandja 1960-ban annyira újszerűen hatott, hogy még a szakmai közönség nagy része is ellenérzéssel fogadta. A Cannes-i filmfesztiválon botrányba fulladt a film vetítése. Nevezhetnénk ezt az alkotást a filmművészet „Hernani csatájának” is.  Titok, rejtély, Monica Vitti aurája, másrészt újítás, botrány – ez a Kaland.

2017. március 29., szerda 18 órea
Michael Haneke: Rejtély (Caché, 117 perc, 2005)                             
Előadó: Vincze Teréz filmtörténész
Egy középosztálybeli francia család életét váratlanul rejtélyes videokazetták forgatják fel. A küszöbükön hagyott felvételek azt dokumentálják, hogy valaki megfigyeli, szemmel tartja őket. Ki lehet a megfigyelő? Milyen céllal zajlik a megfigyelés? Kinek az érdekeit szolgálja a sok, kísérteties és megfejthetetlennek tűnő rejtély felszínre hozása? Hanekét e filmben az egyéni lelkiismeretvizsgálat, a kollektív történelmi bűnök beismerésének problémája, és a film mint médium e folyamatokban betöltött szerepének kapcsolata érdekli. A film egyszerre történelmi, médiaelméleti és filozófiai elmélkedés izgalmas és rejtélyes nyomozásba csomagolva.

2017. április 5., szerda 18 órea
Andrzej Wajda: Katyn    (Katyn, 117 perc, 2007)   
Előadó: Ungváry Krisztián történész
Katyn a lengyel nemzet számára kollektív emlékezeti hely. A Szovjetunió az 1943-mas német leleplezésétől egészen 1991-ig tagadta, pontosabban a németek nyakába varrta az ezzel kapcsolatos bűncselekményt. Andrzej Wajda (1926-2016), a lengyel filmtörténet nagy öregje családilag is érintett volt (katonatiszt apját 1940-ben Starobelskben lőtte agyon a szovjet titkosszolgálat). Wajda három ikonikus filmet is készített a lengyel történelem 20. századi meghatározó és identitásképző drámáiról: a Csatorna (1956) a varsói felkelést, a Hamu és gyémánt az 1944-45-ös nemzeti antikommunista ellenállás problematikáját, a Katyn pedig a lengyel nemzet ellen elkövetett szovjet bűncselekmény-sorozatot mutatja be. Utóbbi a rendszerváltás óta Lengyelországban a legnagyobb apparátussal forgatott kosztümös történelmi nagyjátékfilm. Mindhárom film történelmi hátteréről, elhallgatásairól és kompromisszumairól is szó esik Ungváry Krisztián előadásában.

2017. április 12., szerda 18 óra
Tom McCarthy:  Spotlight (Spotlight, 128 perc, 2015)  
Előadó: Baranyai Béla újságíró, filmkritikus
2002 januárjának elején a Boston Globe vasárnapi címlapján arról számolt be, hogy a helyi egyházhoz tartozó katolikus papok egy része éveken keresztül gyerekeket zaklatott szexuálisan. Bár az esetekről az egyházi vezetőknek is tudomása volt, mégsem tettek semmit, sőt, alkalmazkodtak a „hallgatás kultúrájának” ki nem mondott szabályaihoz: mindent eltitkoltak. Tom McCarthy filmje ennek a rendkívüli nyomozásnak a történetét meséli el. Az Oscar-díjas alkotás nem csak az egyház sajátos működéséről rántja le a leplet, az újságírás kulisszatitkaiba is bepillantást nyerhetünk.                                               

2017. április 19., szerda 18 óra
Luis Bunuel: Tejút (La voie lactée, 105 perc, 1969)
Előadó: Mátyás Péter filmesztéta
 “A Tejút szerintem nem áll ki semmi mellett, és semmi ellen nem harcol. A filmen szereplő eredeti helyzeteken és hitvitákon kívül szerintem elsősorban és mindenekelőtt egy kis barangolás a fanatizmus területén, ahol mindenki erőszakosan és görcsösen kapaszkodik a maga igazába, és kész ölni vagy meghalni érte…Jézus Krisztust is megjelenítettem a filmen. Mindennapi emberként szerettem volna bemutatni: nevet és szaladgál, eltéved az úton, sőt nekiáll borotválkozni: nagyon távol áll a megszokott Krisztus képtől.” (L. Bunuel)

2017. április 26., szerda 18 óra
Andrej Tarkovszkij: Solaris (165 perc, 1972)       
Előadó: Szilágyi Ákos író, esztéta
Többféle titok és a titoknak többféle varázsa, illetve varázstalanítása létezik. A vallási titok – a misztérium, mely az érzékeinkkel felfoghatatlan és ésszel megismerhetetlen másik világot jelöli, melybe csak beavatást nyerhetünk, és amely remegéssel és elragadtatással tölti el az embert. A tudományos titok, a még ismeretlen, de ésszel felfogható, megfejthető, leleplezésre váró titok, amely csak addig titok, ameddig a tudomány fel nem tárja és meg nem fosztja varázsától. Végül létezik esztétikai titok, művészi titok is, amely a létezés, a világegyetem, az ember semmiféle tudomány által meg nem fejthető titkát őrzi és idézi föl a legparányibb dolgokban is, bármiben, amit a művészi forma varázspálcája igazi életre kelt. A tudomány arra törekszik, hogy a világot megszabadítsa a vallási titoktól, a művészet arra, hogy ezt a vallási titkot és vele a létezés varázsát helyreállítsa és valóra váltsa, csak nem a hitben, hanem az élményben, az emberi érzületben és mentalitásban. Andrej Tarkovszkij, aki elsivárosodásként – ürességként, szellemtelenségként, lélektelenségként − tapasztalta meg a világ modern elvarázstalanodását, a művészet segítségével igyekezett helyreállítani és fenntartani a világ régi vallási varázsát: a titkot, amikor a mindent titoktalanító – a természetet, a kozmoszt, a másik embert megfejtendő tárgynak, dolognak tekintő – tudománnyal az élet, a természet, a kozmosz, az ember kifürkészhetetlen csodáját állította szembe. A Solaris bolygó vagy később a Zóna pontosan olyan helyek, mint az ikonosztáz ikonjai az Andrej Rubljov záró képsorában: a Titok és a Titok megjelenésének helyei, ahol az ember különleges helyzetbe – határhelyzetbe, krízishelyzetbe − kerül önmagával, a létezéssel, a másik emberrel. Megérti, hogy a  titok nem odakinn, hanem bennünk magukban, és közöttünk van, és hogy e titok nem valami megszüntendő ismeretlen, hanem legjobb osztályrészünk, melyet óvnunk, védenünk és csodálnunk kell.

2017. május 3., szerda 18 óra
Werner Herzog: Kaspar Hauser  (Kaspar Hauser - Jeder für sich und Gott gegen alle, 105 perc, 1974)    
Előadó: Cieklinski Sándor filmesztéta       
Az 1820-as évek végén Nürnberg lakói egy reggel arra ébrednek, hogy egy levelet kezében szorongató, beszédképtelen fiatalember áll lecövekelve városuk közepén. Kaspar Hauser – ahogyan később elnevezik – gyakorlatilag a semmiből zuhant felnőtt fejjel a világba; egy pincében tartották fogva, éveken keresztül senki nem szólt hozzá, a legszűkebb környezetén kívül korábban semmit nem tapasztalt meg. A vele találkozó emberek Kaspar titkát, a fiú az őt körülvevő mindenség rejtélyét igyekszik megérteni. A német film egyik legjelentősebb művésze egy letisztultan tárgyilagos, ugyanakkor mélyen költői ábrázolásmód szintézisét hozta létre ebben a különleges életrajzi alkotásban.

2017. május 10., szerda 18 óra
Hayao Miyazaki: Chihiro szellemországban (Sen to Chihiro no kamikakushi, 125 perc, 2001)    
Előadó: Hirsch Tibor filmtörténész
A ma élő leghíresebb animációs rendező leghíresebb filmje: Chihiro szellemországban.
Mijazaki Hajao Oscar-díjas remekművét 2001-ben mutatták be, és nézettsége a világban, de különösen szülőhazájában, Japánban, hollywoodi szuperprodukciókkal vetekszik. Sorozatunk címével tökéletes összhangban - a Chihiro tényleg a titkok és rejtélyek filmje.  Hogy ezt belássuk, ehhez még csak bele se kell mennünk a részletekbe. Hiszen remekmű – ebben mindenki egyetért – de már arra az egyszerű kérdésre sem tudnánk biztos választ, miről is szól az amúgy jól követhető történet? Egy kislány látomásáról? Álmáról? Óriássá nagyított egyetlen fantáziapillanatról a gyerekélet hétköznapjaiban? Alternatív valóságról, melyben a hősnő együtt mozog azzal a földi gyerekkel, aki eltévedt egy szimpla családi kiránduláson?
És ha a mesét netán követni is tudjuk, akkor jönnek csak az igazi rejtélyek. Mert azt a szimpla rajzfilmélvezethez ragaszkodó néző is érzi, hogy ebben a mesében minden többet jelent önmagánál. A történet szerint egy kislány, a nagy világmítoszok hőseihez, Herkuleshez, Gilgameshez hasonlóan, teljesít egy titokzatos, néha fájdalmasan nehéz küldetést. Küldetést - egy mosodában! No de miféle mosoda ez? Japán vallási purgatórium? Más hitek szerint való pokol, ami akár mennyországgá is változtatható? A világ múltja, netalán jövője? És hol található? Minden lélek próbatételeinek helyeként, valahol odakint a világban, vagy éppen hogy az egyetlen, kiválasztott hősnő fejében, afféle belső univerzumként?
Egyáltalán, mire van kiválasztva ez a kedves kis hősnő? Elvarázsolt szülei kiváltására? Önmaga megváltására? Esetleg világmegváltásra?
Ilyen kérdésekre keresi a választ a Chihiro nézője. Keresni fogja akkor is, ha a mozi előtt erősen elhatározza: ő csak azért is egy egyszerű, gyönyörűen megfestett gyerekfilmet fog látni, semmi többet. Nem fog sikerülni neki – Mijazaki filmje nem hagyja nyugodni. Minket sem hagy: ezért próbálkozunk – a film után - legalább a titkok és rejtélyek csekély töredékének megfejtésével.

2017. május 17., szerda 18 óra
Asghar Farhadi:  Elly története (Darbareye Elly / About Elly , 119 perc, 2009)          
Előadó: Báron György filmtörténész     
Michelangelo Antonioni A kaland premierje után egy riporteri kérdésre azt válaszolta: fogalma sincs, mi történt a filmjében eltűnt lánnyal. Nem tudni, mit felelne hasonló kérdésre az Oscar-díjas iráni Ashgar Farhadi. Az Elly története erősen emlékeztet Antonioni remekművére. Itt is gazdag, unatkozó, felelőtlen társaság kirándul a tengerhez, majd a gondűző játszadozás-évődés váratlanul komolyra fordul, amikor a címbéli Elly eltűnik. Vízbefulladt, baleset érte, vagy egyszerűen csak faképnél hagyta a többieket? Ki ez a magányos nő, s hogyan került közéjük? A válasz benne rejlik a filmben, vagy örökre rejtély marad? S egyáltalán: Elly története a fontos, miként a cím sugallja, vagy a többieké, akiknek a hiányával kell szembenézniük. A téma számunkra nem csak az egyetemes, hanem a magyar filmtörténetből is ismerős: hazai variánsa Gaál István Sodrásban-ja. Ha a három film történetét egymás mellé tesszük, azt látjuk, hogy játszódjanak bár Iránban, Itáliában vagy Magyarországon, a helyzetek, a konfliktusok és a rá adott emberi válaszok minden korban és kultúrában azonosak.

2017. május 24., szerda 18 óra
Samuel Fuller: A fehér kutya (White Dog, 90 perc, 1982)         
Előadó: Varró Attila filmkritikus  
A főként megrázó háborús filmjeiről (Nagy Vörös Egyes), formabontó westernjeiről (Negyven puskás) és kegyetlen noirjairól (Underworld USA) híres B-film zseni, Samuel Fuller karrierje vége felé szokatlan témához nyúlt: főhőse egy fiatal színésznő, aki egy éjszaka rádöbben, hogy az utcáról befogadott gyönyörű, hófehér németjuhász kutya valójában feketék ellen betanított gyilkos. Fuller megrázó története valós eseményen alapul, amelyet a francia Romain Gary (Előttem az élet) írt meg fikciós életrajzi regényében - saját feleségéről, a tragikusan elhunyt Jean Sebergről, a Fekete Párducokról és az önpusztító erőszakról. Háztartási Cápa-dráma – kifulladásig.

2017. május 31., szerda 18 óra
Joel Coen – Ethan Coen: Barton Fink   (112 perc, 1991)
Előadó:  Mátyás Péter filmesztéta  
Hollywood, mint végtelenített Oidipusz-tragédia: az apa és fiú gyilkos küzdelme a hatalomért. Az álomgyár a zsarnoki atya, amely kérlelhetetlenül felfalja az oda érkező tehetséget, ahogy tette Scott Fitzgeralddal, Faulknerrel és társaikkal. Most az ifjú drámaíró, Barton Fink érkezik, akiből rövidesen cselédkönyves forgatókönyvíró lesz. A Coen fivérek lidérnyomásos látomása a negyvenes évek Hollywoodjáról, ahol valóság és képzelet, igaz és hamis bújócskáznak egymással.

2017. június 7., szerda 18 óra
Philippe Claudel: Oly sokáig szerettelek (Il y a longtemps que je t'aime, 117 perc, 2008)         
Előadó: Cieklinski Sándor filmesztéta
Juliette teljesen eltűnt szülei és kishúga életéből, gyakorlatilag szinte az emlékét is eltörölték. Emberölés miatt ítélték 15 évnyi börtönbüntetésre, a szabadulás előtt az integrációjáért felelős nevelőtisztek veszik fel a kapcsolatot a testvérével. A már középkorú nő végül egy időre a húga és annak családja otthonába kerül. A film rendkívül érzékenyen beszél az eltitkolt és feldolgozhatatlan múlt, az elveszett idő nyomása alatt élő lélek küzdelmeiről, a normális hétköznapokhoz kapcsolódás lehetőségéről-képtelenségéről. A számos rangos szakmai elismerésben részesült alkotás egyik kiemelkedő erénye a főszereplő játéka: Kristin Scott Thomast színészi pályája eddigi legjelentősebb alakításában láthatjuk.

 

2017. január 10. kedd 14:05

Következő hír

Közösségi szolgálat a Műcsarnokban

Megváltozott nyitvatartás

Előző hír